„Jó, akkor olvasok Abigélnek!”

Róka úr és az egész Kompánia nagyon szeret beszélgetni, természetesen legesleginkább a könyvekről és az olvasásról. A hónap témája márciusban a böjti időszaktól ihletődve az elmélyülés, lassulás, illetve az ezekből fakadó felismerések, ráeszmélés, ébredés. Mivel a Kompániában többen jeleztétek, hogy szeretnétek pszichológusoktól és pedagógusoktól származó könyvajánlókat, személyes tapasztalatokat is olvasni, a márciusi témával kapcsolatban máris olyan embert kerestünk beszélgetőtársul, akinek intenzív tapasztalata van a gyerekekkel való együttlétben saját és nem saját gyerekek révén is, rendelkezik azzal a szemléletmóddal, ami pszichológusként elsajátítható, és persze olyasvalaki, aki izgalmas módon szintetizálja a tanult és belső tudását. Szerencsére sok jó ember vesz körül bennünket, akihez fordulhatunk majd Róka úr különféle témáinak rágcsálása közben, reméljük, nektek is örömötökre szolgál a jövőben minden beszélgetés.

Ezúttal Juli beszélgetőtársa Borzsák Lili volt, aki miután elvégezte a pszichológia szakot Magyarországon, éveken át Amszterdamban és Koppenhágában üzemeltetett családi napközit. Mára három gyerek anyukája. A család – Niels, a dán apuka révén – néha Dániában, néha Budapesten él hosszabb vagy rövidebb ideig. A mostani beszélgetésünk épp egy dán időszakra esett, így hát telefonos volt. Lili közben dajkálta a család legkisebb tagját, Abigélt (aki épp aznap volt három hónapos) és megfőzte a vacsorát. A nagyfiúk: Áron (6) és Éliás (3) a háttérben játszottak apukájukkal.

Juli: Mikor először olvastad a kérdésem, hogy volna-e kedved velem elmélyülést, lassulást segítő könyves élményekről beszélgetni, mi jutott eszedbe?

Lili: A lassulás, a lassulva olvasás olyan nálunk, hogy eleve úgy ülünk le, hogy tudjuk: most egy másik minőségű olvasás következik. Ugyanis mi nagyon sokféle helyzetben olvasunk könyvet: van, hogy akár a buszra várva a megállóban olvasunk még egy fejezetet, vagy a vonaton ülve, de az esti fix meseolvasás mindig arról szól, hogy most már lelassulunk. A gyerekszobában nincsenek játékok, ott már csak könyvek vannak, hogy a fiúk ne a játékokkal pörögjenek fel, hanem a könyvekkel pörögjenek le. És akkor ott, olvasólámpa fénye mellett összebújunk a kiskanapén. Ha lehet, igyekszünk olyan könyvet választani, ami estére nem túlságosan izgalmas, de ha épp valamiben benne vagyunk, akkor este is lehet folytatni, de azért ez már mindenképp más, mint a napközbeni olvasás: ez egy összebújós családi program. Hiába én olvasok magyarul, ott van apa is, ott van Abigél… Ilyenkor mindig van idő arra, hogy elbeszélgessünk a képekről, megízleljünk mondatokat, megbeszéljük, melyik szó mit jelent – sok új szóhoz jutunk a könyvek által.

Másrészt az én gyerekeimnek – és úgy gondolom, hogy általában mindenkinek – az ismétlődő történetek nagyon segítenek lelassulni. Érdekes, hogy gyerekként hiába ismered a mesét, hiába hallottad már háromszor, tizenháromszor, attól még ugyanolyan jó hallgatni, ugyanúgy izgalmas, sőt azáltal, hogy tudod a végét, nyugodtabb érzést hoz. Ez a felismerés közkeletű: tudjuk, mennyire fontos a biztonságot adó ismétlés.

Először elolvastam, miről szeretnél beszélgetni, aztán rohantam tovább – érdekes módon, amikor később elmeséltem Nielsnek, én már nem lassulásra emlékeztem, hanem befelé fordulásra és részletekbe merülésre. Valahogy bennem ezekké alakult át, amit írtál. Aztán egyből beindult az agyam és kezdtek eszembe jutni helyzetek és könyvek.

Például, hogy a két-három éves korosztálynak a képnézegetés mennyire fontos; hogy akkoriban legyen idő az erre alkalmas könyvekben a részleteket megnézni: kinek milyen arckifejezése van, vajon mit érez, mit gondol, és miért – és erre mit mondhatott volna – te mit mondtál volna?

Nálunk nagyon sok ilyen beszélgetés elindul esténként. A lapozgató könyvek által is, de mással kapcsolatban is. Friss élmény, hogy a Torzonborz, a rabló mekkora siker volt, ráadásul egyszerre mindkét gyereknek – nálunk nehézség néha, hogy egyszerre jó és izgalmas legyen a 3 és 6 évesnek is. Olvasás közben Éliás visszakérdezett: ezt miért csinálták, mit gondoltak, miért mondta ezt, miért nevet, miért ad ilyen hangot? Ez is valahol a befelé fordulást jelenti, ráadásul meg is tudjuk beszélni: ha te ebben a helyzetben lettél volna, hogy érezted volna magad?

Nekünk a másik nagy lassulós dolog, ami esténként segít elmélyedni, az a kicsit természettudományosabb könyvek olvasása, mint pl. a Mi Micsoda-sorozat. Az erdő című kötetben meg lehet nézegetni a leveleket, azt is, hogy hova bújnak az állatok, hova mennek aludni. És általában minden természeti változással kapcsolatos dolog, akár ha egy adott állatról tudunk hosszabban olvasni, nagyon jól jön. Tehát a lassuláshoz nem feltétlenül egy kerek történet szükséges, az elmélyülés a részletekben, az igazi odafigyelés egy növényre, állatra ugyanígy segít. Megnézegetünk, összehasonlítunk.

Ha izgalmas könyvet olvasunk, azt persze néha nehéz abbahagyni – még egyet, még egyet, és az este 8-kor már nehéz. A természettudományos könyvet legalább könnyebb abbahagyni. Vagy az is jó, ha önálló egységek vannak egy könyvben, mert akkor kevésbé húz magával talán – jó értelemben véve.

Otfried Preußler: Torzonborz, a rabló

Van egy olyan dán könyv, ami eredetileg beszédfejlődésben visszamaradott gyerekeknek íródott és kölcsönbe hozzánk került, nagy képes, nézegetős könyv, a gyerek által jól felismerhető, hétköznapi mozzanatok vannak benne: reggel felébredünk, megreggelizünk. És te mit reggelizel? És akkor szerepel ott 8-10 tipikus dán opció, amiből választhatsz. Ez a könyv aktívan bevonja gyereket: meséld el te is! Te mibe öltöztél ma fel? Mivel jöttél oviba? Ami erősen bevon, az is jól le tud lassítani.

Nekem a beszélgetés nagyon szorosan hozzátartozik a lassuláshoz. Rendszeresen legyen idő arra, hogy a gyerek is hozzászólhasson, kérdezhessen.

Juli: Először, mikor kezdtük körvonalazni a hónap témáját, magamban azokra a könyvekre gondoltam, amik témájuk révén vezethetnek bennünket az elmélyüléshez vagy saját belső felfedezésekhez. Neked van ilyen élményed valamelyik könyvvel?

Molnár Krisztina Rita: Maléna kertje

Lili: A Maléna kertje ilyen. Maléna sokat reflektál – ki vannak hangosítva a gondolatai: “Ezt majd meg is akarom kérdezni a tücsöktől…” – nekünk most jött szembe ez a könyv. Ez is lehet jó lassító, de azt is hozzáteszem, hogy Áron 60 oldalt is hallgatott volna belőle, de persze az nem volt kivitelezhető.

Juli: Ahogy hallgatlak, megerősödik bennem az a gondolat, hogy mikor ezt a témát járjuk körül, fontos mérlegelni: mennyi minden múlik rajtam, szülőn, hogy felismerem-e, mi működik, mire van épp szüksége a gyerekemnek és tudom-e úgy is alakítani a dolgokat, illetve mennyi múlik a gyerekeken és mennyi a könyvön. És hogy ez az egész kérdés egy nagy, komplex egésszel függ össze, ami maga a családi működés.

Lili: Igen, van olyan, hogy ugyanaz a könyv ma nem működik, holnap igen. Vannak azok a könyvek, amiket Áron szeretne máris újraolvasni, amint befejeztük.

Ráadásul mást veszünk ki a könyvekből másodszori olvasásra. Adott esetben lehet egyik és másik könyvet is lassulásként megélni, függetlenül attól, hogy a témája milyen.

A kuckózás sokat segít és az, hogy “Ne játssz mással, ne vakarózz! Akkor olvasunk, ha ide tudsz figyelni, ha nem tudsz, akkor inkább nem.” És egy testvér-dolog: igyekezzünk a másik történetét is megtisztelni azzal, hogy azalatt is csöndben vagyok, közben nem zavarok, azt is meghallgatom.

P. L. Travers: A csudálatos Mary

Ráadásul ugyan megvan az, hogy melyik könyvet melyik fiúnak szánom, mégis lehet, hogy mindketten nagyon élvezik. Most Mary Poppinst olvasunk esténként, ami Áront célozza, de érdekes módon Éliás is összegyűjt belőle morzsákat, és sok dologra rákérdez vagy másnap elmesél belőle részleteket. Bár az is igaz, hogy néha Áronnak is nehéz szöveg ez. Olyan korról szól, amivel nincs tisztában. Ez nehézség.

Ugyanígy, amit Éliásnak olvasok, a Babaróka különböző kötetei – abszolút látszik, hogy Áronnak is be tud találni. Például volt olyan fejezet, ami arról szólt, hogy az oviban elhagyott a barátom, ezt nagyon át tudta érezni. Vagy a testvérféltékenységet. Adott esetben egy kisebb gyereknek íródott könyv is kellemesen megnyugtató lehet egy nagyobbnak. Könnyen emészthető – megint jó értelemben, nem úgy, hogy túl lagymatag.

Juli: A Mary Poppins ráadásul egy olyan világban íródott, amiben az idővel is nagyon másképp bántak, másként élték meg.

Lili: Bizony, sőt, nagyon más gondolataik voltak arról, hogy a gyerekeket hogyan kell kezelni. Bár már a harmadik kötetnél járunk, rendszeresen meg kell állítani a történetet, hogy hogyan lehet az, hogy a gyerekek mindig csak Mary Poppinssal vannak, a szüleikkel sosem. Vagy hogy lehet az, hogy ha elmegy Mary, az anyjuk kétségbe esik, hogy mi lesz most… Folyamatos rácsodálkozás az egész! Ha nincs nevelőnő, akkor a szakácsnő, a szobalány jön, de nem a szülők. És ki az a sok ember, aki velük él? Ezek érdekes társalgást indítanak be a gyerekszobában. Hogy is volt ez? Kicsit ijesztő elemek is okozhatnak néha szünetet az olvasásban, mikor Poppins nagyon szigorú: “Ha most azonnal nem hagyod abba, akkor…” – nem mondja ki, mit fog csinálni… Újra és újra visszatér, hogy ezt a fantasztikus nevelőnőt, aki mellett ennyi csodát megélnek a gyerekek, azért nem csak tisztelik, hanem keményen félnek is tőle.

Juli: Érdekes, ez nekem egyáltalán nem maradt meg a történetből!

Lili: Nekem sem maradt meg gyerekkoromból, boldogan kezdtem el olvasni, s most szülőként időnként felszaladt a szemöldököm – és bár ezt csak bizonyos helyzetekben lehet megjátszani, bizonyos életkorú, emlékezőképességű gyerekeknél, de van, hogy kicsit finomítunk a szövegen olvasás közben. Ha úgy érzem, hogy erre szükség van. Beatrix Potter az, aki még hasonló élmény nekem: nagyon szeretjük a történeteket főként a képek miatt, de itt is rengeteg olyan elem van, amit időnként, kifejezetten este elengedek. Egy-két elfenekelést kihagyok.

A lelassuláshoz az is hozzátartozik, hogy szükség esetén lehet hozzákölteni a történethez, és akár el is lehet venni belőle. A gyerekeimhez kell igazítani – nem azért, mert az úgy ahogy van, rossz volna, és lehet, hogy máskor el is kezdem megmagyarázni, de tudjam, hogy egy helyzetben mi a jó.

Juli: Mikor máskor lassítasz, ami nem az esti rituálé része? Érzed néha szükségét? Hat rátok a világban tomboló túlingerlődés?

Lili: Mivel a Covid miatt elszigeteltek vagyunk, 2 hónapja nem láttak intézményt a fiaim. Igaz, egyébként sem hat annyira ránk a túlpörgés, mi épp egy kisváros külvárosi életét éljük. A budapesti életünkhöz képest itt nagyon más… Mikor írtad a lassulást, meg is lepődtem, hisz mi most tavaszodunk, felpezsdülünk, végre kifelé fordulunk. De várj, gondolkodom… Mi szoktunk olyat, hogy amikor hazaérünk, és mindenki meg van kicsit bolondulva, ráadásul valakinek vacsorát is kellene főzni, akkor ahelyett, hogy hagynánk, hogy egymásnak essenek, az egyik szülő leül és elkezd olvasni. Akkor is, ha nem kérik. “Jó, akkor olvasok Abigélnek.” Akkor is olvasok, ha a gyerek azt mondta, hogy nem kíváncsi rá, mert én úgy érzem, hogy le kellene lassítani, és az esetek 90 százalékában odaülnek, mert mégiscsak szeretnék hallani.

Juli: Az olyan mesék, mint A zsúfolt házikó, amelyek például a megelégedettség érzésének nagyszerűségére hívják fel a figyelmet, működnek nálatok?

Lili: Pont tegnapelőtt olvastuk Éliással. Ráadásul ez egy verses mese, aminek már csak a ritmusától is megnyugszol, és még kuncogsz is rajta egyet. Sőt, itt is adja magát, hogy visszakérdezz: Te mit csináltál volna? Mit mondtál volna? Ugyanazon a délutánon olvastuk az örök klasszikus Vidám meséket, abból is a gombás mesét, ami pont fordított sztori: sok jó ember kis helyen is elfér. Az ilyesféle kedves, rövid történeteknél, amelyek egy kis bölcsességet kínálnak tálcán, az sem baj, ha nem feltétlenül esik le a gyerekeknek a célja, apránként beépül az életükbe. Ezek a mesék gyakran nem csak azáltal ismétlődnek, hogy én minden nap elolvasom, hanem a mesén belül is működnek az ismétlődések és ez hozza magával a felismerést: “Áhá, tudom már, mi fog történni!”. Szóval ez is megnyugtató és lelassító, hogy velem együtt tudja mondani a mesét – a számára kiszámítható a történet.

Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék

Juli: Mit gondolsz, összefügg az elmélyülés, lassulás és az olvasóvá nevelés?

Lili: Áron már olvas, egész jól, ahhoz képest, hogy még csak nagycsoportos, itt pedig nulladikos – magyarul is, dánul is. De nem szabad elfelejteni, hogy ettől még kell neki, hogy Te is olvass neki. Még nem tud önállóan ugyanolyan tempóban olvasni, és nagyon más élmény a számára. Ha Áron olvas, akkor az más, mondja Éliás is, mert nem úgy hangsúlyoz, nem változtatja el a hangját.

Az is relaxáció, hogy nem küzdelem árán jut egy történethez – hiszen ő, amikor olvas, még ezerrel arra koncentrál, hogy kibetűzze a hosszú szavakat. Fontos, hogy a saját küzdelmes olvasás mellett párhuzamosan megmaradjon a megszokott élvezet is.

Juli: A gyerekeknek szóló, direkt a relaxációra tanító könyvekről mi a véleményed?

Lili: Én nem tudok csendben ülni öt percig sem, így ez nem a sajátom, nem vagyok egy jógás alkat. Nekünk inkább az, ami itt Skandináviában minden otthonban működik: hogy akár nyáron is meggyújtunk egy gyertyát, a fényekkel játszunk és a puha anyagokkal. Bár nálunk nem plüssösek a gyerekek – az én gyerekeim köveket és botokat, meg vizes kulacsot visznek magukkal az ágyba –, de ha egy gyerek igen, akkor érdemes olvasáskor azt a figurát is néha odaültetni.

Juli: Tudsz időt szakítani arra, hogy magad kedvére olvass?

Lili: Nagyon szégyellem, de nagyon keveset, pedig abszolút híve vagyok annak, hogy úgy adom át az olvasás örömét, hogy a gyerekeim azt tapasztalják, az én életem része is. De sajnos már a kettő és most a három gyerek mellett ez nem könnyű. Van, amikor egyszerűen üresben kell, hogy járassam az agyam, másrészt az ritka, hogy mindhárman alszanak, és nem vagyok hullafáradt, és még ott a háztartás és a felnőtteknek járó beszélgető idő.

Épp nagyon edzünk a hangoskönyvekre, hogy bevigyük a saját életünkbe, hogy legalább ilyenkor főzés közben… De még ilyenkor is itt sündörög az egyik gyerek, és vele kell beszélgetni. Ha mégis olvasok, akkor gyakran olyat választok, ami könnyebben emészthető vagy újraolvasok valamit, amit szeretnék újra magamban felidézni. Ezt nagyon bánom. Van olyan ismerősöm, aki négy gyerek mellett is folyamatosan képben van a kortársakkal – szoptatás közben fél kezében e-bookot tartva olvas – tehát ez nem lehetetlen. Nekem a nyári szünet tud nagyon segíteni, amikor a férjem családjával töltött egyhetes nyaralás alatt sikerül néhány könyvet elolvasnom. Nagyon hiányzik, hogy több legyen…

Ez is érdekelhet

bukkancs blog mesekartya 1
Bukkancs ajánlja! Milyen meséket válasszunk ovisainknak… Mesekártyákkal? 1. rész

Most már bizony valóban elindult a szeptember! És vele együtt a tanév is: nemcsak az iskolások tértek vissza az osztálytermekbe, hanem az óvodákat is ellepte ismét minden barnára sült kicsi könyvfaló. Mi szülők pedig hol tobzódunk a visszakapott csendes perceinkben, hol azon töprengünk: vajon hogyan örökítsünk át egy kicsit a nyár varázslataiból az őszi mindennapokba? Nos, természetesen van egy mesés ötletünk – sőt, nem is egy!

Kilenc könyv különböző kultúrákról – gyerekeknek
Bukkancs ajánlja! Kilenc könyv különböző kultúrákról gyerekeknek

Családi nyaralásra indultok nemsokára? Vagy inkább a gyerekszoba legkuckósabb sarkából szeretnék felfedezni a világot a könyvfalóitok? Bármelyikről legyen szó, ezekkel a világjáró kiadványokkal nem lőhettek mellé! Angliától Timbuktuig és Perutól Óceániáig mindenhonnan találtok bennük ízelítőt más népek életéből és élményeiből – és persze, mindent szigorúan gyerekszájra igazítva!

Vélemény, hozzászólás?
Előjegyzés Értesítünk, ha érkezik hozzánk ilyen termék. Kérjük, ehhez add meg az e-mail-címedet!