Mosonyi Aliz: Az öreg kisasszony autósmeséi
Böjt van. Fel szabad tenni néhány kérdést magunknak. Félig üres vagy félig teli a poharam? Rohanok, vagy néha megállok?
Ha szeretnétek autózva lassulni vagy lassulva autózni, tessék beiratkozni az öreg kisasszony „autósiskolájába”. Nagyon sok mindent lehet tőle tanulni, nem csak az autókról.
„Volt egyszer egy öreg autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet és a tisztaságot, az autóját is szerette. Egyszer a kisasszony azt mondta: – Tankolni kéne. Mutatja a mutató. Hát akkor menjünk. Mi ketten. Te meg én. – Odaértek egy nagy piros benzinkúthoz, ott álldogáltak a piros benzinkutasok, és rágógumiztak. – Itt nem tankolunk – mondta az öreg kisasszony, és mentek tovább. Odaértek egy nagy zöld benzinkúthoz, ott álldogáltak a zöld benzinkutasok, és rágógumiztak. – Itt se tankolunk – mondta az öreg kisasszony. Gyerünk csak tovább. – Odaértek egy nagy kék benzinkúthoz, ott álldogáltak a kék benzinkutasok, és rágógumiztak. – Na menjünk! – mondta a kisasszony, és már mentek is. – Akkor végre megláttak egy kis benzinkutat, ki volt rá írva, HŰSÉGES JÓSKA BENZINKÚTJA, és ott állt ő maga, Hűséges Jóska, a hűséges kabátjában és a hűséges nadrágjában. – A legszebb öreg kisasszony! A legszebb öreg autó! – mondta nekik. – Csakhogy végre ideértünk – mondta az öreg kisasszony. – Valami vidám benzint kérünk.”
Ahogy az öreg kisasszony és öreg autója hűséges Hűséges Jóska benzinkútjához, úgy vagyunk mi is Róka úrékkal hűséges olvasói Mosonyi Aliznak. Ez a kisasszony ragaszkodik kedves öreg autójához és öreg autójával együtt egy olyan világhoz, amelyben az öreg kisasszonyok remekül eltalálnak bárhová gps nélkül is, de ha olykor eltévednek, azt se bánják. Ebben a világban a pimasz gumilyukasztó szegeknek a fiókban van a helyük, de egy igazán elveszni vágyó kutya bepattanhat a hátsó ülésre, mert van számára hely. A bolti kompótok és krumplik, ha ügyesen könyörögnek, beugorhatnak a kosárba, ha autózni akarnak egyet az öreg kisasszonyékkal, de a parkoló automata, miután pereccel és cukorkával nem lehetett leszerelni, maradhat magának.
A kisasszony autózik, s amerre jár, megfigyeli és elbeszéli nekünk az egész világot. A világ persze – a kisasszony akár akarja, akár nem – kapcsolódik hozzájuk, s ők vagy felveszik a stoppost vagy nem. Se a festék, se a varázslat nem nagyon fog az autón, s lehet bármilyen finom a társaság és bármilyen finom a torta, ha az autó nem mehet a vendégségbe, a kisasszony sem megy.
Van valami különös tudományuk, ami csak az övék. A rendőr, aki az öreg kisasszony javaslatára hajlandó felfedezni az öreg autó szépségeit, az egész világot kapja ajándékba!
„Ó, a tenger! Még sose láttam! – mondta a rendőr, és sokáig elüldögélt a tengerparton. – Most már mennünk kell – mondta aztán, és sóhajtott. Mikor visszatértek, kiszállt az autóból. – Ne tessék másik autót venni – mondta a kisasszonynak.”
Az öreg kisasszonynak lételeme a szabadság. Mi pedig a kis történeteket olvasva, balladai révületbe kerülve sokat tanulhatunk tőle. Ahogy a történetbeli rendőrnek, időnként bármelyikünknek szükségünk lehet arra, hogy valaki megfogjon és elvigyen a tengerig. És arra ugyanúgy nagy szükségünk lehet, hogy a dolgokat úgy tegyük a helyükre, ahogy a kisasszony teszi. „Mars a fiókba!”
A kisasszony nem világmegváltó, de ami tőle telik, megteszi. A tolvaj is attól még tolvaj marad, hogy a kisasszony visszaadva elvesztett fél pár kesztyűjét leleplezi, de azért beszélgetésük sokáig visszhangzik majd a fejünkben: „– Tolvaj úr, megvan mind a két kesztyűje? – Csak a fél pár – mondta a tolvaj. – Tessék, itt a másik – mondta a kisasszony. – Most lophat megint. – Köszönöm szépen – mondta a tolvaj. – Már megyek is. Zárja be jól az ajtaját.”
Hogy ez a humor fanyar vagy inkább keserű? Nem tudom. Hogy kell-e ezekhez a mesékhez valami különös ízlés? Nem hiszem. Hangulat? Azt sem mondom. Az öreg kisasszony az, aki. Olyan, amilyen. A mesék akkorák, amekkorák. Olyanok, amilyenek. Ha a könyv kinyílik, akkor már benne vagy. Medve Zsuzsi filcrajzos streetart hangulatú képei jól tükrözik a báj és a keménység ütközéseit, bár az én felfogásomban az öregkisasszony inkább bájos, mint kemény és a világ is, amelybe olykor belesimul, olykor beleütközik, valójában inkább rejtelmes, mint zord.
Az biztos, hogy ebben a világban van még esernyős, egy bolond esernyős. Ha kicsit is ragaszkodtok ahhoz a világhoz, ahol még dolgoznak bolond esernyősök, akkor szeretni fogjátok úgy, ahogy a kisasszony az autóját. Vagy egy kicsit másképp.
Az öreg kisasszony autósmeséi Róka úréknál
-
Az öreg kisasszony autósmeséi2 990 Ft
Magvető, 2015
64 oldal
10+
Volt egyszer egy autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet meg a tisztaságot, és az öreg autóját is szerette.
Így kezdődnek Mosonyi Aliz legújabb meséi – kicsiknek és nagyoknak, autósoknak és gyalogosoknak, utazóknak és otthon ülőknek. Van bennük autós mozi, postás, királynő, porcelánkutya meg igazi is, és minden más, amivel az öreg kisasszony öreg autójával megtett útjain találkozik. A mesék Medve Zsuzsi színes rajzaival együtt jelennek meg.
