Számunkra a gyerekkori nyári szünetek varázsát idézik fel – de vajon meg tudják-e szólítani több évtizeddel ezelőtt írt történetek a mai fiatal olvasókat? A gyűjtésünkben szereplő könyvek – de persze sok más is – egészen biztosan. Ezek a könyvek nemcsak visszarepítenek minket elmúlt időkbe (de jó beszélgetések kerekednek ki ezekből!), hanem kortalanul jók is: humoruk ma is élő, kalandjaik izgalmai változatlanul átélhetőek, vagy éppen olyan örök érvényű kérdésekkel foglalkoznak, amelyek minden kor olvasói számára aktuálisak. Válogatásunkban a magyar ifjúsági irodalom legkiválóbb szerzőitől gyűjtöttük össze egy-egy olyan klasszikus kedvencünket, amelyek rendre helyet kapnak a 21. század nyári szüneteiben is.
Bálint Ágnes
SZELEBURDI CSALÁD
Móra, 2020 (1968), 9+
„Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta” – így kezdi naplóját a tizenkét éves Laci, becsületesen bevallva, hogy a „derülünk” szót Radótól gyűjtötte, akinek nyelvész a papája, s ezért igen gazdag a szókincse.
Laci hűségesen beszámol a kis lakásban élő háromgyermekes Faragó család eseménydús hétköznapjairól, és közben maga is sokat tesz azért, hogy ezek a hétköznapok minél mozgalmasabbak legyenek. Az olvasó – akinek szerencsére nem kell öregkoráig várnia, hogy Laci naplóján jót derüljön – biztosan a szívébe zárja ezt a vidám, szeleburdi családot, amely kissé zsúfolt lakásába örömmel fogad be minden új jövevényt, legyen az aranyhörcsög, cincér vagy lopótök.
A kötet a szerző saját rajzaival jelenik meg, a borítót Ritter Ottó tervezte.
Apu reménykedett is, hogy az új kabát és új sapka tiszteletére ma délután Barika nem megy velük sétálni. De hát a húgunk nem az a fajta, aki, ha egy kicsit feltört, már megfeledkezik kopott barátairól.
Minden idők egyik legviccesebb és legismertebb magyar ifiregénye a sok jó kis helyen is elfér szellemében nyüzsgő családról, irigylésre méltóan bölcs nyugalommal megáldott szülőkről, hemzsegő gyerekekről, befogadott házikedvencekről, csupaszív-csupanevetés kalandokról és végtelen derűs világszemléletről. Könnyed, nevetős kikapcsolódás kiskamasznak és felnőttnek egyaránt, és ha szerencsések vagyunk, mi is magunkra ismerhetünk néhány jelenetben… (tegye fel a kezét, aki nem talált még Mikulásra eldugott csokit a gardrób mélyén májusban!)
Csukás István
KEMÉNYKALAP ÉS KRUMPLIORR
Könyvmolyképző, 2018 (1973), 9+
„Gá, gá” – kiált a Vadliba őrs. Harci kiáltásuk vajon miféle kalandokat jelez? Nos, ezek a derék legénykék a regény elején még nem sejtik, miféle kalandokba csöppennek. Egyelőre csak beteg pajtásukat, Pétert akarják elszórakoztatni. De hát vajon mivel? Erre a célra egy kitalált cirkusz a legjobb, legalábbis addig, ameddig az elképzelt cirkuszból – igazi nem lesz. Márpedig lesz! Közben értékes teknőcök tolvaját kergetik, bebarangolják Budapest minden zegét-zugát, közben botrány tör ki a divatbemutatón, és… na, a többi már legyen ennek a vidáman pergő, izgalmas regénynek a titka!
“Süléék éjszakai nyugalmát éles csengetés vágta ketté. Süle álmos szemmel nézte, ahogy az apja morogva felkel, s botladozva kicsoszog az előszobába.
– Távirat! – jött vissza, a kezében lógatva a táviratot. Majd feltépte és hangosan olvasta:
„Negyedik Emmánuelt összevonjuk a hindu csodafakírral. Stop. Rozmaring. Stop.”
Rettentő keserves képpel nézett maga elé, lassan a feleségére pillantott, majd fürkészve Sülére függesztette a tekintetét.”
A delfines kiadás volt meg, ma is a polcon csücsül, immár a fiam szobájában. Imádjuk a filmet is, de tessék olvasni a könyvet, mert Csukás Istvánt muszáj olvasni, a Keménykalapot meg pláne. Letehetetlenül pörgős, vicces, izgalmas, külön-külön és együtt is imádnivaló gyerekekkel, Bagamérivel és Lópici Gáspárral, őrületes kalamajkákkal, nyomozással, rengeteg Budapesttel és persze minden idők legemlékezetesebb házicirkuszával. Tökéletes szünidei olvasmány, nagy nevetésekre és szívek melengetésére.
Janikovszky Éva
A HÉT BŐR
Móra, 2011 (1985), 10+
A 7. b., azaz a HÉT BŐR részesül abban a „megtiszteltetésben”, hogy az iskola tatarozásának végeztéig vendégeskedhet néhány hétig a kertvárosi iskolában. Hát nem kiderül, hogy iskolába – persze a sajátjukba – járni egész jó dolog? Élményeiket a rajnaplóban fogják rögzíteni, ez a HÉT BŐR rajvállalkozása. Meg az is, hogy segítenek a kissrácoknak és az egyedülálló öregeknek. Ja, hogy a kissrácok cseppet sem szorulnak segítségre, és Vilma néni is köszöni szépen, inkább egyedül menne moziba?
Csupa régi-új helyzet Janikovszky Éva jól ismert, feje tetejére állított világából. Az sem számít, hogy nincsenek már őrsök és rajok, nincs takarékbélyeg és kazettás magnó sem, a gyerekek és a szülők nem változnak. Ahogy Janikovszky Éva és Réber László sem.
Ez csak úgy lehet, hogy a lányok nemcsak magukat nézegetik, hanem a fiúkat is, és a fiúk is nézegetik a lányokat, és ha az egyiknek tetszik a másik, akkor rászól, hogy most mit bámulsz.
Janikovszky Éva ifikönyve bennünk, felnőttekben – akik akkoriban voltak gyerekek – bizonyosan nosztalgiát ébreszt, de érdemes próbát tenni saját kiskamaszunkkal is: a hamisítatlan retro hangulaton túl ugyanis A Hét Bőr nagyon vidám könyv. A kisebbeknek szóló Janikovszky-köteteteken felnövekvő gyerekeknek ismerős lesz ez a rajnaplóból kibontakozó kalamajkával, iróniával, félreértésekkel és bölcs kiszólásokkal teli kamaszvilág, barátokkal lenni, együtt nevetni, összefogni és segíteni pedig kortalanul jó.
Csukás István
NYÁR A SZIGETEN
Könyvmolyképző, 2019 (1975), 10+
A Keménykalap és krumpliorr új kiadásának sikere igazolta, hogy a Csukás-regények a mai kiskamaszok körében is hódítanak. Íme egy újabb darab. Melyik gyerek ne szeretne egyszer szülői felügyelet nélkül táborozásra indulni? E könyv kis hősei pontosan ezt teszik, és hamarosan kiderül, hogy nem is olyan könnyű dolog a felnőttek segítsége nélkül boldogulni. Azonban a nehézségek nem szegik kedvüket, sok-sok fantáziával és humorral teszik felejthetetlenné egyedülálló vakációjukat. Izgalmas kalandjaikhoz a Duna-part és egy különös, lakatlan sziget szolgáltat festői hátteret.
Mint minden igazán vidám gyerektörténet, ez is egy csengőszóval kezdődik.
Csukás István másik nagy ifiklasszikusa ugyancsak a különösen kedves könyveink közé tartozik. Nyár, szülők nélküli szabadság, barátok, sátorozás, Duna, számháború, mindezt Csukás István humorával – csak jó lehet. Annyira, hogy Juli külön is írt róla:
Fekete István
TÜSKEVÁR
Móra, 2021 (1957), 10+
Az ifjúsági irodalom klasszikus regénye felejthetetlenül ábrázolja Tutajos és Bütyök, azaz Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla nyári vakációját a Balaton vízparadicsomában. Ez a nyár sok mindenre megtanítja a két városi fiút, akik az olvasóval együtt fedezik fel a természetes életmód emberformáló, de néha kegyetlen törvényeit. El lehet mesélni egy nyarat, de egészen sehogy sem lehet elmondani – vallja a szerző; az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság azonban nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság… amint a Tüskevár is örök olvasmány marad minden korosztály számára.
Matula csak egy mozdulattal jelezte, hogy a bereknek is megvan a maga tartózkodó illemszabálya. Itt nincs erőltetett komázás se le, se fel. Itt nem esnek egymás nyakába az emberek még temetésen sem, nem gázolják át a barátkozás érzékeny bozótját az első napon, nem közelednek egymáshoz hangos csörtetéssel, nem rohannak le senkit, de nem is lehet őket lerohanni. Itt mindennek, minden valóságnak neve van, értelme, jelentősége és ideje; itt nem becéznek, és nem rövidítenek le semmit, és ha valaki a szilfából szilcsit, a szárcsából szárcsikát és a kunyhóból kuncsit csinálna, Matula jól megnézné és – sajnálná.
Nem tudom, hogy csak a saját tapasztalat mondatja-e a velem, de nekem úgy tűnik, hogy Fekete István könyvei ma már nem tartoznak a leginkább keresett ifi olvasmányok közé. Pedig jaj, de érdemes és fontos ezeket kiskamaszunk kezébe adni! Juli a Bogánccsal kapcsolatban el is mondja, miért, én pedig nagyon biztatnék a Tüskevárra is – ez még ma is, városi és high-tech gyerekeknek is, egy nagyon jó könyv. Kevés olyan olvasmány adatik nekünk ugyanis, amely ennyire mélyen és átélhetően vezet be minket a természetbe, ahol a vadvilág és ember viszonya – ezúttal a Kis-Balaton nádvilága – ennyi bölcsességgel, tisztasággal és tisztelettel fogalmazódna meg, és amely egyben egy remekül megírt nyári kalandként izgalmas olvasmányt is jelent.
Nagy Katalin
INTŐKÖNYVEM TÖRTÉNETE
Könyvmolyképző, 2015 (1968), 10+
Szenzációs könyv egy érzékeny kamaszról, aki történetesen lány, de akár fiú is lehetne. Vagány, okos, és rosszul tűri az igazságtalanságot.
– Azért rendes lány vagy – mondta Andris váratlanul.
– Miért? – ugyancsak elcsodálkoztam. Andris eddig kizárólag a hüllőket dicsérte.
Az egykori csíkos könyvek – szerintünk – egyik legjobbja annak a bizonyos 12 intőnek a története, amelyet főhősünk, Melinda Budapestre kerülése után gyűjt be viszonylag gyors egymásutánban. Persze nem akar ő semmi rosszat, ellenkezőleg: kedves, jószándékú, igen nagy igazságérzettel és az átlagosnál jóval több vagánysággal megáldott kamaszlány, csak hát a felnőttek annyi mindent félreértenek… Nagyon kedves, kicsit nosztalgikus, bonyodalmakkal és születő barátságokkal teli, könnyen átélhető lányregény egy igazán szerethető főhőssel és sok vidám pillanattal.
Berkes Péter
UTÁNAM, SRÁCOK!
Könyvmolyképző, 2008 (1975), 10+
“A lelátók népe reménykedve felüvöltött. Nem volt nagy nép, öt-hatszáz lelket ha számlált – annak is mintegy harmada felnőtt –, ám hangja kétakkora tábornak is becsületére vált volna. Tojásnak növögetni kezdtek tőle a szárnyai, mind gyorsabb és határozottabb mozdulatokkal terelte a focit Mezőhogyishívjákék kapuja felé…”
Tojásról – legalábbis ebből a pár sorból – nem lehet tudni, hogy jól focizik vagy rosszul. Annak az olvasónak lesz igaza, aki gyanakvással figyeli hősünket, ugyanis cserbenhagyja csapatát…
De vajon ki a felelős ezért, ő vagy a gyerektársaság másik tagja, esetleg valaki más?
Nekem, aki az általános iskola első éveiben iskolán kívüli életem nagy részét egy lakótelep terein és játszóin töltöttem a környező panelek többi gyerekével, az Utánam, srácok! maga a tiszta retro nosztalgia. Kérdés persze, hogy Lada, Rados, meg a többiek kalandjai mennyiben tudják megszólítani a mai srácokat. Az itthoni minta szerint egész jól: az alapproblémák – megleckéztethető-e a többieket piszkáló környékréme, lehet-e furfanggal legyőzni a nyers erőt, megoldás-e a verekedés – ma is aktuálisak, a közösség és együttbandázás ma is vonzó, a nagy ötletek ma is menők. Úttörőségről, kulcsosgyerekekről és egyebekről pedig remekül el lehet beszélgetni, váratlanul meglepve csemeténket azzal, hogy mi is voltunk gyerekek…
Fehér Klára
BEZZEG AZ ÉN IDŐMBEN
Ciceró, 2022 (1966), 12+
„Bezzeg az én időmben nem csavarogtak fiúkkal a lányok.” “Bezzeg…” – mondják mindenre a felnőttek. De Kati úgy érzi, őt nem érdeklik a régi történetek, ő most tizenöt éves, most szerelmes, titkos naplót vezet, bonyodalmakba keveredik. És csak az első bál éjszakáján ébred rá: 1941-et ír a naptár, a történelem, a felnőttvilág kegyetlenül széttépi a gyerekkort, az első szerelmet.
Májusban tizenhat éves leszek. Jövőre tizenhét. Azután tizennyolc. Istenem, maholnap vénlány…
A lányregények egyik kihagyhatatlan klasszikusa, amelyet csaknem 50 évvel első megjelenése után is fontos és élvezetes olvasni. Egy szép első szerelem története az éppen kibontakozó háború árnyékában, a növekvő elnyomás, félelem, nélkülözés kulisszái között, mégis tele bájjal, humorral, szerethetőséggel, romantikával. Ez a kettősség teszi feledhetetlenné ezt a könyvet: a humorosan megható kamaszlányosság és a szívszorítóan kíméletlen korszak egybeforró valósága. Bájos lányregény és kemény történelmi korlenyomat egyszerre; okos, érzékeny lányoknak való könyv.
Bogáti Péter
AZ ÁGASVÁRI CSATA
Manó Könyvek, 2018 (1961), 12+
Bogáti Péter ifjúsági regénye egy számháború történetét meséli el rendkívül szórakoztató stílusban. A székesfehérvári Vörösmarty Gimnázium népszerű diákjai, nevezetesen a Búvár Kund őrs tagjai – akiket A Hóvirág másodkormányosa jelenti című kötetből már ismerhet az Olvasó – ezúttal a Mátrába mennek táborozni. Egyszer csak eltűnik a csapat zászlója, ám hamarosan kiderül, hogy a közeli Petőfi táborból érkező, magukat eltévedt diákoknak álcázó fiúk rabolták el. Megindul az ágasvári csata, az izgalmas számháború a zászló visszaszerzéséért!
A fergeteges humorral megírt vidám kalandregény a mai gyerekek számára is különleges olvasmányélmény lehet. Régi kedvencek című sorozatunkat azzal a céllal indítottuk útjára, hogy gyerekkorunk remek könyvei kicsit új köntösben legalább akkora élményt jelenthessenek a mai gyerekeknek és ifjú olvasóknak, mint nekünk jelentettek sok-sok évvel ezelőtt.
A maga komótosan ismeretterjesztő, el-elidőző tempójával Bogáti Péter fél évszáddal ezelőtti klasszikusa kicsit lassú lehet a pörgős-akciós ifikönyveken nevelkedett olvasóknak, ám aki belefészkeli magát ebbe a hangulatba, annak igazán remek szórakozásban lesz része. Humoros, fiús-bandás – de lányoknak ugyanúgy élvezetes – nagyon nyári, nagyon táborozós, nagyon ellenbandázós történet, amelynek középpontjában az elorzott őrszászló miatt kirobbant számháború áll annak minden hősével, stratégiai bonyodalmával és fordulatával – kiskamaszos bölcsességgel és iróniával tálalva a mi legnagyobb örömünkre.
Molnár Ferenc
A PÁL UTCAI FIÚK
Móra, 2020 (1907), 10+
Játék és harc, barátság és árulás, összetartás és pártoskodás, győzelem és halál. Tengernyi könyv született, amely az élet nagy pillanatait, sikereit és kudarcait egy csapat gyerek sorsán keresztül akarja megmutatni, de maradandó regényt írni erről csak keveseknek sikerült. Molnár Ferenc közéjük tartozik. Könyve napjainkra sem vesztett varázsából, a világon mindenütt érthető és átélhető, száz évvel első megjelenése után is friss és érdekes. Készült belőle némafilm és hangosfilm, közel két tucat nyelvre fordították le, és több országban kötelező vagy ajánlott olvasmánnyá tették. Szereplői, akik Molnár Ferenchez hasonlóan a budapesti Józsefváros szülöttei, ma már valamennyien az ifjúsági irodalom halhatatlan hősei. Gyerekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol ugyanúgy otthon érezhetjük magunkat, mint a Pál utcai fiúk a grundon.
A grundbéli srácok történetét külön bemutatni nyilván senkinek nem kell, mégis itt a helye ebben a válogatásban: kevés olyan kötelező olvasmány van, amit szívesen elolvasunk újra és újra, de a Pál utcai fiúk legtöbbünk számára pont ilyen. Ráadásul úgy tűnik nekem, hogy életkortól függetlenül vesszük elő szívesen: míg gyerekként elsősorban a történet – a Pál utcaiak és vörösingesek, a Grund és a Fűvészkert, a csata, Boka és Áts Feri, Nemecsek sorsa – visz magával, később még inkább az a hamisítatlan pesti korszellem nyűgöz le, ami árad a könyv minden sorából. Nem könnyű olvasmány szívszorító történettel és nehéz érzelmekkel, de muszáj olvasni, mert fiataloknak keveset írtak így barátságról, bátorságról, hűségről, szegénységről, az élet fájdalmas kérdéseivel való első találkozásokról.
Nógrádi Gábor
GYEREKRABLÁS A PALÁNK UTCÁBAN
Móra, 2019 (1983), 12+
Ilyet se látott még a világ! Hogy egy nyomozó a gyerekrablók pártjára álljon, őket segítse, és ezzel összezavarja a rendőrséget? Meg egyébként is: milyen detektív az, aki nyomozás helyett focizik, ócskásnak meg kéményseprőnek öltözik, és ezzel szinte őrületbe kergeti szerencsétlen főnökét? De ez még semmi! A legfurcsább, hogy mi, az olvasók is egyetértünk Hecseki Boldizsárral, és izgatott lelkesedéssel követjük Kondor Lajcsi, az elrabolt kisfiú kalandjait.
Fiát elraboltuk váltságdilya 20 000 forint este hatra tegye a pénszt Palánk utca hat előtt a fa odvába egyedül külömbben (ide egy halálfej van rajzolva) vége ne féjjen fiát nem bántyuk pénszt vagy életet vége Fekete Kéz
Igazi retro gyerekkrimi, tökéletes esszenciája mindannak, amit a hetvenes-nyolcvanas évek ifiregényeiben annyira szerettünk: egy nagy halomnyi belevaló, világbabölcs gyerek – imádjuk a bandázós könyveket! –, egy észvesztő alapötlet (természetesen a gyerekektől), titkos rejtekhely, körömrágós rejtélyek, fergeteges gyerekszáj, egy szuperjófej gyerekkompatibilis felnőtt, és persze izgalom, izgalom, izgalom. Kiskamasznak kiváló választás a nyári vízparti olvasgatáshoz – az első oldalakhoz talán szükség lesz némi biztatásra, később azonban valószínűleg nem fogja tudni letenni…
Szabó Magda
ABIGÉL
Móra, 2020 (1970), 14+
Gina, a regény hősnője 1943-ban elbúcsúzik otthonától és azoktól, akiket szeret, mert apja beadja a híres árkodi intézetbe. A kis ötödikes gimnazistát a rideg világ, a szokatlan, kegyetlen törvények lázadásra késztetik. Ám megtud valamit, ami maradásra bírja, és önként vállalja a rabságot… Hogyan igazodik el egy tizenöt éves kislány ebben a felnőtt-titkoktól terhes világban? Vajon hihet-e a naiv diáklegendában, amelyet a kertben álló korsós leányt formázó szobor alakja köré sző a lányok képzelete? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, aki mindig segít a bajbajutottakon?
Az Abigél Szabó Magda ifjúsági műveinek sorában viszonylag későn, 1970-ben keletkezett, ám talán a legsikeresebb. Ennek okát egyrészt a hitelességben kereshetjük, amelyet a nagyszerű történetmesélés, feszültségteremtés és jellemábrázolás mellett személyes önéletrajzi elemek (Debrecen, az intézet) erősítenek. A regényből 1978-ban több részes filmváltozat készült, amelynek forgatókönyvét ugyancsak Szabó Magda írta.
Kis Mari felkapta Gina tulipános tarisznyáját, és mély meghajlással odakínálta új osztálytársának.
– Itt a szép világvárosi retikül – mondta Kis Mari –, itt a bámulatos dísztárgy, a legújabb divatú, páratlan alkotás.
Ráakasztotta Gina vállára, és kipukkadt belőle a nevetés. A külső ablakok itt a hálóban is rücskös üvegből készültek, de a belső keretben igazi ablaküveg volt; ha a háta mögé tettek valami sötétet, szabályosan tükrözött. Torma nem sajnálta a fáradságot, kihámozódott a kötényéből, s felerősítette az ablak hátára, hadd nézhesse meg, micsoda szépség; Gina akkor vette észre, két szeg van az ablakfába verve, az ötödikesek gondoskodtak róla, hogy a csak az arcukat mutató fürdőszobatükör helyett legalább derékig láthassák magukat. Mikor meglátta, hogy fest a kötényben, az egyenruhában, egy darabig hitetlenkedve nézte tükörképét, aztán – s ez őt magát lepte meg a legjobban – elnevette magát ő is. Egy barna hajú, torz varkocsú piszkafa meredt ki vele szemben valami rettenetes fekete tokból, a vállán még tarisznya is volt, mint a vándoroknak, a nyakában meg kulcs fityegett pertlin.
– Ne félj – mondta Kis Mari –, nem olyan rossz itt. Illetőleg borzasztóan rossz, de azért ki lehet bírni. Irtózatosan sokat nevetünk.
Kamaszkorom egyik kedvenc könyve, rongyosra olvastam a saját kis csíkos példányomat. Ritka erős történet a felnőtté válásról egy borzalmas korszakban, ezen belül pedig egy gyerekszemmel kegyetlenül sivár, mégis az egyetlen biztonságot jelentő közegben. Kint a világháború pusztít mindent, ami fontos volt, bent, a Matula intézet zárt világában kamaszlányok teszik azt, amit kamaszlányok rendesen tesznek: álmodoznak és vágyakoznak, sírnak és nevetnek, összetartanak és kiközösítenek, hőst teremtenek a vonzó felnőttből és kíméletlenül nevetik a gyengét. A háború veszedelmei között azonban a szembesülés a felnőttek valódi világával, a valódi hősökkel és ellenségekkel elkerülhetlen – és ez a szembesülés nem csak Gina számára, hanem nekünk, olvasóknak is elementáris erejű.
