Gyógyulást két világnak

Michael Ende: A Végtelen Történet

– Vannak emberek, akik soha nem jutnak el Fantáziába – mondta Korándi úr –, és vannak, akiknek sikerül, viszont örökre ott maradnak. És akadnak egyesek, akik eljutnak Fantáziába és vissza is térnek onnan. Úgy, mint te. És ezek hoznak gyógyulást mindkét világnak.

Karácsonyra kaptam, másodikos koromban. Azt a kiadást, ami akkor kapható volt, és amely azóta is “A Könyv” nekem: a puhafedeles, ezüstös változatot, elején az egymás farkába harapó kígyókból formázott amulettel, hátoldalán a sokat ígérő, mégis borzongató felirattal: “Tedd Azt, Amit Akarsz”. Benne két színnel nyomott szöveg és mágikus rajzokba burkolt iniciálék egy messzi világ korábban elképzelhetetlen képeivel. Maga a titokzat.

Azonnal elbűvölt. Ez volt az első “igazi”, nagyos könyvem és az első “igazi” olvasásélményem – az a libabőrös fajta, a mélyen magába szippantó, amikor mellékszállá válnak a hétköznapok és valósággá a képzelet. Később volt még ilyen, de nem sok; csak a legnagyobb történetektől kapjuk ezt a kiváltságot. Még karácsony éjjelén nekikezdtem, és nem volt megállás: heteken keresztül olvastam az órák közötti szünetekben, a napköziben, a piacon sorban állva, zseblámpával a takaró alatt. És közben végig fohászkodtam, hogy a cím igazat szóljon, és ennek a kalandnak ne legyen vége. Vége lett persze, legalábbis a könyvnek, ám a történet valóban végtelen – ezt azonban (Korándi úr bölcsességét) csak később értettem meg.

Fogalmam sincs, hányszor olvastam el azóta A Végtelen Történetet – mindig ugyanazt a régi, azóta rongyosra kopott példányt –, tucatnyira tippelnék. Legutóbb a szintén másodikos fiammal. Újonnan jelenleg az Európa új, pirosas-kékes kiadásában kapható, de ha én most vennék magamnak, akkor is antikváriumban kutakodnék a régi Árkádiás és Európás példányok után. A fordítás – Hárs Ernő nagyszerű fordítása – ugyanis ugyanaz, de az Európa mostani kötetében nincsenek benne Roswitha Quadflieg varázslatos illusztrációi, amelyeket pedig igazán kár lenne kihagyni az utazásból.

A történet szövevényes, dupla, sőt, triplacsavarokkal. Adott egy kisfiú, Barnabás, magányos, félárva, osztálytársak által bántalmazott, aki egy esős novemberi napon nem tud ellenállni a csábításnak, és Korándi úr antikváriumából elemel egy különleges könyvet. A könyvben egy másik kisfiú nagy küldetésre készül: Fantázia Birodalmát megtámadta a lassan, de feltartóztathatlanul terjedő Semmi, felemésztve mindent, mi útjába kerül. Fantázia úrnője, a Kislány Királynő beteg. Atráskó küldetése – megtalálni a Kislány Királynő betegségének és Fantázia pusztulásának okát és gyógymódját – emberfeletti, és nem csak a feladat nagysága miatt. Megkapja AURIN-t, a Kislány Királynőt jelképező amulettet, amelynek hatalma végtelen (Tedd Azt, Amit Akarsz), a végtelen hatalom felelőssége azonban túlmutat emberi mivoltunkon.

Atráskó lehajtott fejjel ült és hallgatott. Megértette, hogy itt olyan próbáról van szó, amely sokkal-sokkal nagyobb, mint amilyen a vadászata lett volna. Még a legnagyobb vadászok vagy a legkitűnőbb nyomkeresők sem igen tudnák kiállni, az ő erejét pedig egyértelműen meghaladja.
– Nos hát – érdeklődött halkan az öreg kentaur –, vállalod?
Atráskó felemelte a fejét és rátekintett.
– Vállalom – szólt szilárdan.
Chairon lassan bólintott, aztán levette nyakáról a láncot az aranyamulettel, és Atráskó nyakába akasztotta.
– AURIN nagy hatalmat ad neked – jelentette ki ünnepélyesen –, de ezt nem szabad használnod. Mert maga a Kislány Királynő sem él soha a hatalmával. AURIN őrizni és vezetni fog téged, de bármit látsz is, nem szabad beavatkoznod, mert ettől a pillanattól fogva nem számít többé az egyéni véleményed. Ezért fegyver nélkül kell nekivágnod. Hagynod kell, hogy az történjék, ami történik. Legyen minden mindegy a számodra, a gonosz és a jó, a szép és a csúnya, a balga és a bölcs, éppúgy, ahogy a Kislány Királynő számára is mindegy. Csak keresned és kérdezned szabad, ítélned azonban, az egyéni ítéleted szerint, nem. Ezt soha ne felejtsd el, Atráskó!

Egy tízéves kisfiú vág hát neki az útnak, Fantázia megmentésének és AURIN könyörtelen semlegességének terhével megrakva, szembenézve a Semmivel. Sikerülhet-e? Egy másik tízéves kisfiú pedig egy üresen álló iskola elhagyatott padlásán, pokrócba burkolva és megmaradt fél uzsonnáját rágcsálva olvassa történetét. Sorsuk – Fantázia és az emberi világ sorsa – elválaszthatatlanul összefonódik, a küldetés sikeréhez egymáson keresztül vezet az út.

Fantázia ezúttal megmenekül, Barnabás megtalálja az átvezető utat. A valódi megpróbáltatások azonban csak ezután kezdődnek. Mihez kezd egy evilágból származó, esendő és nagyon is emberi kisfiú AURIN végtelen hatalmával Fantáziában? Egy kicsúfolt, ügyetlen, magára hagyott gyerek, akinek hirtelen minden vágya teljesülhet? Tedd Azt, Amit Akarsz. Csakhogy minden egyes kívánsággal, amely feltámad és beteljesül, Barnabás elveszít egy darabot emberi mivoltából, saját világához kötődő emlékei elenyésznek. Vissza akarjon-e, vissza kell-e térnie Fantáziából az emberi világba? Megtalálható-e még a visszavezető út, nem késő-e, amikor már alig emlékszik arra, ki volt ő valójában?

Mindig nehezen találom a választ, amikor azt kérdezik, hogy hány éves kortól ajánljuk A Végtelen Történetet. Kevés olyan könyvet ismerek, amelynek befogadhatósága ennyire gyerekfüggő lenne, kell hozzá bizonyos érettség. 10 éves kor körül általában már jól szokott működni. A Végtelen Történet magával ragadóan izgalmas, gyönyörűen megírt fantasy-mese csodás lényekkel és lélegzetelállító kalandokkal, ugyanakkor nagyon súlyos kérdésekkel és dilemmákkal. Én talán kicsit korán, nyolcévesen olvastam először, de nálam teljesen betalált – ahogy a fiamnál is –, azonnal tudtam, hogy ez valami nagyon fontos. Ugyanakkor pontosan emlékszem a saját könnyeimre, amikor a Szomorúság Ingoványa végleg elnyeli Artaxot, a gyomorszorító félelemre Kísértetvárosban Gomor fogságában, a haragra Barnabás gőgje miatt, a megfoghatatlan szorongásra a Régi Királyok Városában. A Végtelen Történetet sok gyerek számára nehéz intenzív érzelmek nélkül olvasni, egyes rétegeit pedig talán csak később, többedik olvasásra fejthetünk meg. Ez azonban hozzátartozik. A tét – először Fantázia megmentése, azután Barnabás hazatalálása – óriási, és Michael Ende (sok más művéből is kiolvasható) hitvallása szerint nagyon is sok forog kockán.

– Én nem akarok belőle részesülni! – tört ki Atráskó.
– Nyugalom kis bolond – morogta a farkasember –, ha rád kerül a sor, hogy a Semmibe ugorj, te is a hatalom élettelen bábbá torzított szolgája leszel. Ki tudja, milyen hasznot fogsz nekik hajtani. Talán a te segítségeddel éri el, hogy az emberek olyasmit vásároljanak, amire nincs szükségük, gyűlöljék azt, amit nem ismernek, azt higgyék, ami kezessé teszi őket, vagy azt vonják kétségbe, ami megmenthetné őket. A ti segítségetekkel, kis fantáziai, nagy üzleteket kötnek ám az emberi világban, háborúkat robbantanak ki, világbirodalmakat alapítanak…
Gomor egy ideig félig lehunyt szemmel figyelte Atráskót, majd hozzátette:
– Persze akad sok olyan szegény hígvelejű alak is – bár magát természetesen nagyon okosnak tartja és azt gondolja, hogy az igazságot szolgálja –, aki mindennél nagyobb buzgalommal igyekszik kiverni még a gyerekek fejéből is Fantázia létezését. Talán éppen te is hasznukra leszel majd.

Akárhogy is, A Végtelen Történet mestermű, amelyet sokkal, de sokkal több gyereknek és felnőttnek kellene olvasnia. Hogy a film? Ha engem kérdeztek, felejtsétek el, de leginkább meg se nézzétek. Olyan, amilyen (nem sok köze van a könyvhöz sem tartalmilag, sem mondanivalójában), de ez az a könyv, amiből szerintem úgy általában sosem lett volna szabad filmnek készülnie. Ennek a könyvnek a lényege ugyanis éppen könyvsége. Ez a könyv egy könyvről – minden jó könyvről – szól, könyv a könyvben, amelyek között az átjárhatóság intimitása csak rád tartozik. Neked kell elképzelned a zöldbőrű Atráskót, a tűzből és fényből született Fuhurt, az éteri Kislány Királynőt, a Déli Jósdát, Igramult, a tömérdeket és Fantázia birodalmának többi szereplőjét és szegletét – azokat is, akik éppen nem jelennek meg a Végtelen Történetben. Neked kell, hogy legyen időd benne lenni az eseményekben, megállni sorsfordító döntéseknél, és elgondolkozni azon, számodra ott és akkor mi lett volna a helyes és mi a helytelen, merre ment volna a te történeted. Neked kell hallanod Gomor rekedt suttogását Kísértetvárosban, amikor feltárja a titkot: a mindkét világ pusztulását okozó hazugságok forrását. És neked kell átlépned az Élet Vízét őrző, egymás farkába harapó kígyók felemelkedő boltíve alatt, Fantázia és az emberi világ határán.

Korándi úr megrázta a fejét.
– Minden igazi történet Végtelen Történet. – Tekintetét körbejáratta a sok-sok könyvön, amelyek a falak mellett sorakoztak a mennyezetig, azután a pipaszárral rájuk mutatva folytatta:
– Egy sereg ajtaja van Fantáziának, fiacskám. Több ilyen varázskönyv létezik még. Sok ember nem vesz tudomást róluk. Azon múlik, hogy kinek a kezébe kerül efféle könyv.

Olvassunk hát, és találjuk meg saját oda- és visszavezető utunkat Fantázia Birodalmába, hogy – Michael Ende hitvallása szerint – ezáltal váljon jobbá a világ. Mi vagyunk Barnabás.

A Végtelen Történet Róka úréknál