Lídia, 16

LÍDIA 1.

„Egy éve egy sort sem írtam. De mától újra odakényszerítem magam a monitor elé. Elhatároztam, hogy ezúttal kitartóan fogom vezetni a naplómat. KITARTÁS! Nem éppen erényem, de fejlesztem! Ezen a nyáron azt is elhatároztam, hogy még őszintébb leszek magamhoz, és leszámolok az őrültségeimmel. Nem igaz, hogy azt várom megértsenek. Tudom, fura: egy rég halott férfiba vagyok szerelmes. Miért kell automatikusan belenyugodnom abba, hogy nem élhetek vele? Halkan megsúgom, olvastam én már olyan esetről is, hogy valaki beleszeretett Leila hercegnőbe a Star Warsból, vagy egy rajzfilmfigurába. Szóval ezek után miért ne barátkozhatnék olyan emberekkel, akik létező személyek… voltak? Ők legalább éltek valamikor! Csakhogy én megígértem magamnak, hogy így tizedikre összeszedettebb leszek, nyitottabbá válok, belépek a jelen valóságos kapuján, és… ugyanolyan ügyesen fogom elfogadni a kézzelfogható valóságot, mint a többiek, MERT EZ A NORMÁLIS! Normálisabb leszek!”