Leena Krohn: A Nap gyermekei
A földből, amely nemrég még olyan volt, mint a sír, éppolyan hideg és fekete, a tavaszi nap életre keltette az élet valamennyi színét.
Leena Krohnt olvasni olyan, mint belépni egy kapun és minden mondattal beljebb és beljebb haladni egy kanyargós kerti ösvényen; s bár a fák és a virágok, a kövek és a vizek ismerősek, úgy tűnik, így még sosem láttuk őket. Saját kerti birodalom saját belső törvényszerűségekkel, amelyek csak olyan kertész munkájának nyomán keletkezhetnek, aki a kertjét minden érzékszervével gondozza.
A Nap gyermekei című apró regényének virágboltos főszereplője, Füzike kisasszony is pontosan ilyen „kertész”.
Ha elmész a bolt előtt, odabentről gyakran hallhatsz beszélgetést meg nevetgélést.
– Amikor azonban belépsz az üzletbe, nem látsz odabenn senki mást, csak Füzike kisasszonyt…
Ibolya, a történet főhőse pedig egy kisiskolás lány, aki kerek egy héten át a kisvárosi virágbolt segédje lehet: ő viheti ki biciklijével a különféle virágküldeményeket.
Ibolya beleszagolt az egyik virág kelyhébe, mély lélegzetet vett, és olyan sokáig tartotta benn a levegőt, hogy végül szinte beleszédült. Orrcimpája kitágult, szeme résnyire szűkült pusztán a csodás illattól.
– Ilyen finom parfümöt nem árulnak sehol – jelentette ki Füzike kisasszony.
– Tulajdonképpen miért van a virágoknak illata? – kérdezte Ibolya.
– Jó kérdés! Az illat a virág lelke. Ami az ember számára a beszéd, az a virágnál az illat…”
Egyik nap egy egyedülálló sokgyermekes anyához visz valami különlegeset, másnap a város legszebb lányához, egyszer a polgármester születésnapjára, máskor egy börtönbe. Minden történet más és más, hisz más a címzett, más a feladó, más a virág is. Minden növény másért indul útjára, más a célja és másképp is érkezik meg. A hipochonder asszonynak másra van szüksége, mint az egészséges primadonnának. Még akkor is, ha az utóbbi, mint kiderül allergiás a jázminra. Ibolya sok különös emberrel találkozik, sok furcsa és zavarba ejtő helyzetbe kerül velük. A munkahét izgalmas – amilyennek ígérkezett. Ibolya repkedve tanul.
Az utolsó küldetése, mielőtt beköszönt a nyár és a virágbolt is szünidőre megy, hogy koszorút vigyen a híres bűvész temetésére.
– A nagypapát megint szekrénybe zárták? – kérdezte egy kisgyerek. A bűvész dédunokája, vagy talán az ükunokája volt.
– Ez nem szekrény, hanem koporsó, mondta a bűvész unokája.
– De dédpapi mindjárt kijön, ugye?
– Ezúttal nem, kicsikém – felelte a bűvész unokája, és szipogott.
– Van a koporsón zár? – kérdezte a dédunoka.
– A koporsókon nem szokott zár lenni.
– Akkor nagyon könnyű kiszabadulni belőle – mondta a dédunoka.
– Nem, kicsikém – felelte a bűvész unokája – , senki, akit egyszer koporsóba tettek, nem jön ki onnan soha többé.
– Miért mondod ezt? – kérdezte dühösen a déd vagy ükunoka, és toppantott hozzá. – Dédpapi a világ legjobb bűvésze. Minden cellából és szekrényből kiszabadult, úgyhogy hamarosan kijön ebből a koporsóból is.
A gyerek toporzékolt, édesanyja a szemét törölgette. A szél belekapott az anya fátylába, meglobogtatta a koszorúk szalagjait és a pap szürke szakállát. A szél szétfújta a felhőket, és felzavarta a csókacsapatot a nyitott sír felett. Mit mondott a szél? Vagy a nagypapa lett volna, aki mégiscsak kiszabadult a koporsóból?
– A koporsóban nincsen senki, csupán a kéreg – susogta a szél vagy a bűvész Ibolya fülébe. – A test csupán szekrény, amelyből valamikor mindenki kiszabadul. Mindenki képes erre a mutatványra, amikor eljön az ideje.
Leena Krohn regényeit gyakran a science-fiction vagy a fantasy műfajokhoz sorolják, pedig ő maga egyáltalán nem kíván ezekhez a vonulatokhoz kötődni. A The New Yorker egyik újságírója öt évvel ezelőtt készített interjút az írónővel, aki így fogalmazott (házi fordításomban): „Az abszolút valóság megismerhetetlen a számunkra és mindig is az marad.” Krohn azt is megosztja a fenti beszélgetésben, hogy írásaihoz minden lehetséges csatornán keresztül fogad információkat: álmai, képzelődései mind-mind formálják az írásait. Ifjú korában nagy hatással volt rá a költészet, most azonban leginkább minden olyan próza, ami egyben líra és filozófia is.
És éppen ez az! Ettől olyan különös erejű az a bizonyos kert, amibe belépünk, mikor olvasni kezdünk! Van valami könnyedség a legsúlyosabb mondatokban is, de egy pihe-puha szófüzér sem hullik le úgy, hogy ne repítsen elénk valamit, amit érdemes zsebre tennünk. Az élet misztériuma jár ki-be a virágüzlet ajtaján és fénylik fel a biciklikerék alatt csikorgó homokban.
Magyarul megjelent felnőtt könyvei közt itt virít ez a kis virágos könyv, akár egy kis tavaszhírnök. A Cerkabella Kiadó gondozásában ritka szép kötést kapott. Míves, enciklopédiák világát idéző illusztrácóit – ahogy még sok más alkalommal is – az írónő testvére, Inari Krohn készítette. A Donna Quijote és az Emberruhában című regények mellett ez az egyik kedvencem. Kamaszlányoknak és felnőtt nőknek is kitűnő ajándék, egy szép szál virág mellé vagy ahelyett…
A NAP GYERMEKEI RÓKA ÚRNÁL
-
A Nap gyermekeiOriginal price was: 2 200 Ft.1 870 FtCurrent price is: 1 870 Ft.
Cerkabella, 2013
80 oldal
10+
A hazánkban is jól ismert finn írónő, Leena Krohn nosztalgikus hangulatú könyvét gyerekek és felnőttek számára egyaránt ajánljuk. Finom, elegáns könyvecske, mély tartalommal, gyönyörű, lírai rajzokkal. Igazi, szívhez szóló ajándék lehet virágok mellé, vagy helyett, ballagásra, születésnapra, névnapra, vagy bármilyen más alkalomra. Ibolyához, a szelíd, kék szemű kislányhoz egy tavaszi napon váratlan kéréssel fordulnak. Füzike kisasszonynak, a közeli virágüzlet tulajdonosának segítségre van szüksége, így Ibolya egy hétre elszegődik virágfutárnak. Minden egyes napnak megvan a maga virága, és Ibolya mindig máshova visz küldeményt: újszülöttnek és édesanyjának, frissen érettségizett diáknak, kórházban fekvő betegnek, börtönben ülő elítéltnek, a város legszebb lányának, kínai professzornak, a polgármesternek, operaénekesnőnek, végül a világhírű bűvész temetésére.
