Titok, lélek, otthonosság Nemes Nagy Ágnes régi-új köteteiben
Tavaszi ének
Isten, köszönöm ezt a szép napot,
Az enyhe friss földillatot.
Köszönöm ezt a csudás fényözönt,
Mely ragyogóan rám köszönt,
S bearanyozza magas, karcsu fák
Bimbót ígérő száz gallyát.
A mosolygó, szép tiszta kék eget,
Köszönöm, hogy van kikelet,
Köszönöm, hogy még szépséges a föld,
S tavaszi köntöst, újat ölt,
Minden fűszálban reád ismerek,
Köszönöm, hogy most élhetek.
Ez a vers lehetne mindennapi imánk vagy egy vers, amit mindig elszavalunk a Föld napján. A Móra Kiadónak köszönhetjük, hogy Nemes Nagy Ágnes gyerekeknek, ifjaknak írt versei az elmúlt 10 évben sorra újra megjelennek. A Tavaszi ének című verse, ami a Kósza varjak című, Szegedi Katalin által csodálatosan illusztrált kötetben jelent meg 2019-ben, nem hasonlít a Tavasz felhők című – sokat mondott és énekelt versére – tudjátok, a bodzavirágosra. Ez a vers valóban inkább imaszerű, míg a másik ehhez képest csupa zene. A Kósza varjak egy egészen új válogatás – rengeteg olyan verset olvashattok benne, amely a 2016-ban megjelent, Ferencz Győző-féle gyűjteményes kötetnek köszönhetően került elő folyóiratok, kéziratok mélyéről. Szlukovényi Katalin és Dávid Ádám, a Móra Kiadó szerkesztői ebben a gyűjteményben dúskálva állították össze a Kósza varjakat – végig arra összpontosítva, hogy a gyerekek számára izgalmas és befogadható könyvet alkossanak. Azt hiszem, sikerült. Szegedi Katalin dús, organikus, virágos képei úgy élnek a könyvben, mint egy rét, mely felett pillangókként repkednek a Nemes Nagy versek. A tavaszi verseket nyáriak követik, sőt van egy csudás költemény Szent Iván éjre is – ha Ti is szerettek kapcsolódni ezekhez a tradíciókhoz, találtok sok támogatást hozzá, ami a lírát illeti.
Az utószóban Szlukovényi Katalin megosztja szakmai szempontjaiknak egy kis részét a publikummal: elárulja, hogy a fenti versben eredetileg július szerepelt, de úgy döntöttek – mivel biztosan elírásról van szó, júniusra javítják. Ez csak egy apróság, de a személyes hangú utószó sokat segít abban, hogy átérezzük, mekkora felelősség és kihívás kiadni, új kontextusba helyezni korábban meg nem jelent vagy alig ismert verseket. Ír arról, miképp döntöttek egyes szavak sorsáról, amikor a helyesírás és a ritmika összhangját igazgatták: meghagyták pl. a karcsu, lassu, pírkadó szavakat. Mennyi csoda! Milyen izgalmas belegondolni, mi minden határoz meg egy verset, és milyen nagy változást idéz elő csak egy aprócska módosítás is. Mik a szabályok és mekkora a szabadság? Akár a szerzőkre, akár a szerkesztőkre gondolunk, átérezhetjük az írás és átírás dinamikáját: a szükséges könnyedséget és megfontolást.
Nyári éj
Emelkedik a lassu tenger.
Az álom süllyed, olvasok.
Tárt ablakunk alatt a mélyben
a júniusi éj csobog.
Üvegzöld színű habja szélén,
mint fel-felbukkanó halak,
a csillagok kecses csapatban
csobbannak és villámlanak.
S a fák között – kövér korállok
árnyékot lengető bogán,
haján világító moszattal
átúszik lassan Szent Iván.
Buda
Ne légy buta,
ez itt Buda,
hosszú fülű
minden kutya.
Látsz virágot
dézsában,
vadgesztenyét
héjában.
Öreg járda repedezik,
mert budai rücsök ez itt.
Elhasalhatsz, tücsköm!
a budai rücskön.
Rücsök Buda,
szép Buda,
mégse megyek
máshova.
Találunk a kötetben kicsiknek is könnyen tetsző verset, pl. a Buda címűt – a három éves fiam kacagva kéri egymás után ötször is: „Még egyszer!”, csak elég annyit mondanom, hogy „rücsök Buda” és már keressük is a könyvet.
Nagyobbacskáknak is van bőven mit olvasni, pl. a két karácsonyi vers (Karácsony, Csillagszóró), sőt akad filozofikus vers is, mint a Hajó, ami bár felnőtt létállapotot tükröz, mégis kiválóan megtalálja a helyét egy ifi válogatásban.
A sorozat első része 2012-ben a Lila fecske volt, amely az 1965-ös kötet újrakiadása. A 65-ös könyv Szántó Piroska illusztrációival jelent meg és vált legendássá, a 2012-ben újra kiadott kötethez azonban már Molnár Jacqueline készített új illusztrációkat. Mindkettőben tudunk gyönyörködni, de el is gondolkodtatott bennünket Róka úrral, hogy vajon mi mindenen múlik egy kiadónál, hogy egy kötet változatlan alakban vagy megújulva kerül az olvasókhoz. Elsőre különösnek tűnik, hogy ellentétben Weöres és Hincz szent duójával Nemes Nagy Ágnes ifjúsági kötetei közül egy van csak, amely az eredeti illusztrációkkal együtt jelenik meg ma is, ez a Nyúlanyó húsvétja. A lapozó 1968 óta Reich Károly rajzaival karöltve él. Vajon miért? Jogi oka van, vagy inkább esztétikai, érzelmi vagy üzleti megfontolásból marad így?
Ha az illusztrációk felől közelítünk, láthatjuk, hogy Schall Eszter két Nemes Nagy-könyvet is újraillusztrált már: az eredetileg Lukáts Kató-féle Az aranyecsetet és a fent bemutatott sorozat eddigi középső kötetét: a Mennyi minden című kötetet. Az utóbbit először Hincz Gyula rajzaival adta ki a Móra 1975-ben, tíz évvel a Lila fecske után. Biztos emlékeztek a tigrises, virágos tarka borítóra! Nemes Nagy Ágnes versei látszólag egyszerű dolgokról szólnak, Hincz rajzai pedig egyszerűen nagyszerűek.
Schall Eszter 2014-ben kelt változata a Mennyi mindenre újdonsága dacára számomra otthonosságot ad és kiváló tereket teremt a képzeletemnek. A Titkos út és a Mi van a titkos úton? című versek oldalpárjának színei és kontrasztjai, macskafigurája és macskakövei jól visszaadják a budai domboldalakba épült lépcsősorok hangulatát. Nem téveszthetők össze tengerparti sikátorokkal. Sőt, még a macska is határozottan budai. Ugye?
Mi van a titkos úton?
Mi van ott a titkos uton,
csöndes uton, titkoson?
Macska van ott, macska van,
ül magában, titkosan.
Fényes szeme, zöld szeme
orgonafa levele.
Egyszer aztán talpra pattan,
ugrik, ugrik, láthatatlan –
Aztán csak a szél oson
titkosan a titkoson.
Űrhajó és jegenyék
Láttam este űrhajót,
jegenyéken átfutót.
Hét jegenyét láttam én –
az futott a fák hegyén,
láttam, amint utat hasít
egyik fától másikig.
Hogy nem volt az űrhajó?
Jegenyén az nem futó?
Hogy léggömb volt, repülő?
Sárga fény és levegő?
Vagy csillag szállt fejem felett?
Az is lehet, az is lehet.
Mindig vonzott Schall Eszter színvilága és képeinek mintázatai, de ezzel a kötettel még közelebb kerültünk. Mondhatnánk, hogy nagyon neki való volt a feladat, mert mind a természet, mind a tárgyi világ apróságai, részletei visszatérő motívumok Schallnál, de itt azt hiszem, nem szimplán egy jól megoldott feladatról van szó. A Nyári rajz illusztrációja egészen különösen működik nálam: egyszerre hagyja a verset szabadon érvényesülni (még a Kaláka énekét se hallom) és teremt hozzá saját világot. Azt hiszem, ennek a kulcsa a térképzésben rejlik, de ezt nem tudom pontosan. Valahogy a tó és a ház, a fák és az ég által alkotott tér úgy hat, mintha egyszerre volnánk azok, akik megérkezünk a tóhoz, azok, akik emlékezünk egy gyerekkori nyárra, és a madarak, akik akkor is, most is körbe repkedik a tájat. Több mint madártávlat, több mint emberközelség. Időtlen otthonosság. Az biztos, hogy ahogy Nemes Nagy verseiben is minden apró dologról kiderül, hogy lelke van, úgy Schall illusztrációi is magukban rejtik alkotójuk szívének melegét. De az is lehet, hogy nem is a dolgokról derül ki valami, hanem inkább rólunk. Lehet, hogy mi ébredünk rá, mennyi mindenhez fűznek bennünket finom szálacskák, mennyi minden éli velünk az életet. Ugye, lehet?
Épp a minap elmélkedtem azon, mennyire fontos volt azon töprengenem huszonévesen, hogy mit is jelent az az érzés, amikor valaki más nosztalgiáját, veszteségét, vágyakozását átérzem, átveszem. Akkor úgy fogalmaztam: nosztalgia valami után, ami meg sem történt, ami nem is a miénk, ami majd csak lesz, stb. Most már kristálytisztán látom – s ebben pl. Nemes Nagy versei is sokat segítenek: amikor valaki más emlékeiről olvasok, mások emlékképeit látom, mások vágyakozását, érzéseit átélem, valójában az empátián túl valami többet is megélek – a saját bennem élő hasonló emléket olvasom viszont, saját vágyakozásomat élem át. Van valami közös nyelv – akár verbális, akár képi, akár zenei, amelybe, ha alámerülünk, találunk millió közöset. Ez a közösség tart össze bennünket, ez a kapcsolódási készség élteti a társadalmat, a művészeteket, mindent. Ha ez nincs meg, kipottyanunk egy résen át valahová. Úgy is mondhatom, hogy ami egyszer velem történt és fontossá vált, ma is ott él velem – mint egy elvetett magból kikelt növény, amit gondozhatok.
Nemes Nagy Ágnes sok kötetét adta már ki újra több kiadó új illusztrációkkal, de egyik sem ér nyomába ennek a Mórás sorozatnak. Úgy is meg merném fogalmazni, hogy ez a három kötet az, ami nem csak csendben kísérletezett a konzerválással, hanem szelíden hozzá is tett valamit az irodalmi örökséghez. Titkos út.
A borítókép forrása: Fortepan / Hunyady József
