Most már bizony valóban elindult a szeptember! És vele együtt a tanév is: nemcsak az iskolások tértek vissza az osztálytermekbe, hanem az óvodákat is ellepte ismét minden barnára sült kicsi könyvfaló. Mi szülők pedig hol tobzódunk a visszakapott csendes perceinkben, hol azon töprengünk: vajon hogyan örökítsünk át egy kicsit a nyár varázslataiból az őszi mindennapokba? Nos, természetesen van egy mesés ötletünk – sőt, nem is egy!
Az egész saját ovis meserajongóimmal kezdődött. Amikor Samu fiacskám formálódott a hasamban, két nagyobbik meserajongómnak (meg a Bukkancs meseblogomnak) hála már rengeteg zseniális gyerekkönyvből csemegézhettünk esténként… vagyis inkább csemegézhettünk volna. Ugyanis a két nagytesó estéről estére ugyanabból a három-négy könyvből választott magának esti mesét. Maszaték, Kippkoppék és a kuflik voltak állandó szereplők, és persze, a mai napig szeretjük őket mind – de kicsit mindig elszomorodtam, amikor a különböző lapozóktól, képeskönyvektől és böngészőktől roskadozó polcainkra néztem.
Aztán egy nap bevillant: mi lenne, ha játékot csinálnék a meseválogatásból? Adnék nekik egy feladatot – válasszanak mondjuk egy állatos mesekönyvet, vagy egy olyat, amiben sok játék van – és ha megtalálják, azt olvassuk majd együtt. Azzal csak kilépnénk kissé az állandó meséink Bermuda-haromszögéből, nem?
Gyorsan össze is írtam egy maréknyi témát, ovi után pedig bevetettem mindkét gyerkőcnél. És igazam lett: a játék (és a versenyszellem) abszolút megmozgatta őket, rögtön elszaladtak a mesekészletünket átvizsgálni! Aztán olyan könyvekkel tértek vissza, ahol néha ugyan keresnem kellett kissé az asszociáció aranyfonalát, ám végül mindig megértettem én is: ez valóban A Tökéletesen Témába Vágó Könyv, és ami még jobb, időtlen idők óta nem vettük elő!
Ebből az élményből születtek aztán a Mesekártyák – és újrajelenésük örömére a kártyákon megjelenő tizenöt mesetémából válogattam ide saját kedvenceinket: így aztán, ha véletlenül néhány új mesével lopnátok egy kis extra tündérport ovisaitok őszi mindennapjaiba, legyen miből csemegézni. Bőven!
1. Barátkozás
Annie M. G. Schmidt
JANÓ ÉS JANKA ŐSZI MESÉI
A “barátkozás” kártyatémájában Janó és Janka kalandjai mindig az elsők között jutnak eszünkbe: nemcsakhogy holland nemzeti mesekincsnek számítanak, de közben vagányak, valódiak és cseppet sem cukormázasak ezek a gyerekkor mindennapi kalandjait bemutató kis szösszenetek. Máig emlékszem egyébként, amikor egy könyvesboltban kerestem pont az őszi részét a sorozatnak, hogy az egyik eladó meglepetten és hálásan kacsintott össze velem: “De jó, hogy Janóékat szeretnétek! Kevesen ismerik, pedig annyira kedves kis történetek ezek!” Úgyhogy ismerjétek meg ti is őket – ha eddig még nem tettétek volna!
Jarvis
MEDVE ÉS MADÁR
Ha még egy képeskönyvet kéne keresnem, aminek a közös barátság adja a gerincét, Medvéék dobogós helyen lennének. Itt a kicsik közti barátság különböző időszakos árnyalatai – mint például a féltékenység, vagy a veszekedés – finoman megjelennek a rövid történetekben, cseppet sem didaktikus módon, ettől viszont talán pont hogy nagyobb segítségnek bizonyulnak apró könyvfalóink életében. Sajátos stílusú sorozat ez, amiben nincs kimondott rossz és jó, ám van helyette mérhetetlen elfogadás és empátia (mint például amikor Madár nem hozza szégyenbe Mackót azzal, hogy számonkéri rajta a lódításait). És abból már ovisként is jól jöhet begyűjteni egy keveset.
2. Ennivaló
Sven Nordqvist
A KANDÚR SZÜLINAPI TORTÁJA
Svédországi lakosként Pettsonék különösen nagy részét lakták be a szívemnek az elmúlt évek alatt. (Még a házunkat is Pettson-háznak hívjuk, amikor magyar barátainknak emlegetjük!) Ez a szülinapos mese pedig tökéletes egyvelege annyi svéd életjellemzőnek: a tejszínhabos palacsintázás, a kerti kiülés, a “megoldom-saját-magam”-mentalitás… És persze az édesszájúságról se feledkezzünk meg, ami miatt az “ennivalós” Mesekártya húzásakor is gyakran eszünkbe jut! Bár cukormázról itt sincs szó: Findusz macska nem éppen a lábhoz dörgölőző típus, ám épp ettől olyan szerethető kicsiknek. Hiszen pont olyan, mint ő maguk.
Felicita Sala
EGY ÉV KERTVÁROSBAN
Ha pedig kicsit máshonnan közelítjük meg az “ennivalós” gyerekkönyvek témáját, ez a gyönyörűséges, félig képeskönyv, félig receptkönyv kiadvány szintén tökéletesen beleillik a képbe! Beszéltem már róla tavasszal, hogy kicsiknek és nagyoknak egyaránt lenyűgöző élményt adhat: a receptek mind fogyasztás, mind elkészítés szempontjából gyerekbarátak, és a szezonalitás (vagy szebben mondva: évkerék-forgás) gondolatának ilyen gyengéd bevezetésével még nem találkoztam. Legalábbis az ovis korosztály könyvei között!
3. Repülés
Julia Donaldson
ZOG, A SÁRKÁNY
Vannak átmenetileg divatos könyvek – és vannak a klasszikusok. A Donaldson-mesék mindenképp az utóbbi kategóriába tartoznak, már ami a saját családomat illeti: ez a Zog-mese (amit annyira szeretünk, hogy nemrég angolul is beszereztük!) például már harmadik gyerkőcömet kíséri végig az ovis esti mesék rituáléján. Hogy mi konkrétan a titka – a szerethető, kissé ügyetlen sárkány, aki aztán még a folytatásban is küszködik a repüléssel (de ettől még persze bármikor elővesszük, ha a Mesekártyák repülős lapját húzzuk!), a színpompás rajzok, vagy a verses mese lazító ritmusa – szerintem nem is fontos talán. A lényeg, hogy működik.
Agnese Baruzzi
KERESS MEG! ÉGI KALANDOK
Egy spontán hazalátogatás alkalmával találtam rá erre a kis böngészőre, amelyben a Montessori-munkafüzetekből ismerős Agnese Baruzzi illusztráció köszöntek vissza: egy rövid (keret)mese után oldalakon keresztül vadászhatjátok benne a különböző madarakat, hőlégballonokat és egyéb égi jelenségeket. Az én ifjú kalandorjaim legalábbis ezt tették: miután kezükbe kapták ezt a (megintcsak máshogyan “repülős”) böngészőt, rám se néztek vagy egy óráig – kivéve amikor véletlenül nem találtak valamit. De persze ettől vált annyira izgalmassá ez a bizonyos égi kaland!
4. Tündérek
Gimesi Dóra
A TÜNDÉR CSIZMÁJA
Messze van még a karácsony, tudom, ám ez a bizonyos tündérmese minden karácsonyi körítés ellenére kortalan. Már csak amiatt is ritkaság, hogy egy idős apa szemszögéből meséli a történetet: aki kissé csalódott saját fiaiban, egyedül érzi magát a világban, aztán a kissé nyers stílusú tündérnek (aki egy varázscsizma miatt keresi) hála kinyílik kissé saját világa is. Bár inkább talán nagycsoportosoknak, mint igazán kicsiknek ajánlanám, a tündérmesék műfajának igazán üde színfoltja. Nemcsak a gyerkőcök, hanem én is várom már, hogy karácsonykor (vagy akár most!) előkapjuk kicsit.
Boldizsár Ildikó
KIRÁLYLÁNY SZÜLETIK
Ha létezik ennél tökéletesebb ajándék egy frissen született lánycsecsemőnek, én még nem találkoztam vele! Már az alapötlet – hogy kilenc égi királylány bábáskodik minden kislány felett – is kellően mesés, de ahogyan jobban megismerünk minden egyes “királylány”-t (vagy nevezhetnénk igaziból tündérnek is őket), egyre jobban behúz minket a mese varázsa, míg a végére mi is együtt repülünk a széllel, szállunk a levelekkel és a hópelyhekkel, és tobzódunk az áldásokban. (Nem kell aggódni: a varázslatos szöveg bőven gyerekkompatibilis, Szegedi Katalin fantasztikus illusztrációi pedig azonnal behúznak minden apróbb olvasót is!)
5. Járművek
Ole Könnecke
DÖMPER, DARU, BULDÓZER
Nem tudom, melyikünk tanult többet a különböző járművekről ebben a mesében: négyéves traktorrajongóm vagy én? Pedig ez a mese tényleg mese, és nem ismeretterjesztő – mégis sikerült minden egyes gépjárműves szösszenethez odaszorítani valami érdekességet is, amivel könnyebben elhelyezhetjük belső memóriatárunkban. Személyes kedvencem a betonkeverő-méretű palacsintarecept, amit titokban ki szeretnék egyszer valahol próbálni; Samu fiacskám pedig nem oszt, nem szoroz, inkább az összes mesét szeretné hallani, minél gyakrabban és egymás után. Létezik-e ennél hitelesebb ajánlás?
Kovács Tamás György
A VILLAMOS
Ha járműves gyerekkönyvet keresünk, miért ne válasszunk olyat, aminek főszereplőjével akár naponta is találkozhatnánk? (Már ha mondjuk Budapesten lakunk, persze.) Ez a szépségesen illusztrált villamosos ismeretterjesztő kissé holisztikusabban foglalkozik a villamosokkal –amit én, mint járműveket egyáltalán nem kedvelő szülő, nagyon is értékelek: a villamos történetén és típusán kívül szó esik benne utasokról, a jövő villamosairól, sőt egy villamos napját is végigkísérhetjük benne! Bár nem mese, nálunk mégis gyakran bekerül ovis Samu fiacskám esti mese rotációjába (akár Mesekártyák segítségével, akár nélküle) – és az egészen egyedi képeken egészen el lehet andalodni…
6. Utazás
Jakob Martin Strid
HIHETETLEN TÖRTÉNET AZ ÓRIÁSKÖRTÉRŐL
Erről a zseniális könyvről annyit mondanék csupán, hogy az elmúlt hetekben többször is elővettük mindkét fiacskámmal, illetve ajánlottam legalább egyszer egy mesékre éhes óvodásnak is. Az utazós mesék koronázatlan királya (már ami a kisebbeket illeti), mert mind térben, mint életútban konkrét távot tesznek meg benne a szereplők: Napváros partjairól egészen a Rejtelmes Szigetig, ami persze valójában nem is sziget, hanem… mi is? A mese végén kiderül: tökéletes első lépcsőfok a fejezetes mesékhez, ugyanis ez is fejezetekre van osztva, de a részletdús illusztrációk miatt képeskönyvnek is elmegy! Körteszezonban (no meg azon kívül is) kötelező!
Alács Anna
KÉPESLAP EL IDILIÓBÓL
Külön sarkot tartogatok a szívemben azoknak a képeskönyveknek, amelyek nemcsak gyönyörűek, de mondanivalójukban is élvezhetők felnőtteknek. A főszereplő kakas szintén többdimenziós utat jár be a rövid (de annál velősebb) történet során: szürke hétköznapjai elől El Idilióba repül, ahol minden meleg, színes és kellemes. Hogy az újdonság varázsa-e, vagy pusztán jobban passzol a kakas temperamentumához az idillikus tengerparti városka, nem tudjuk meg – ám a mesét legalább annyira érthetjük a kiégés allegóriájaként is, mint holmi szárnyas önmagára találásának. Utazás kicsiknek és nagyoknak – ez El Idilió mesebeli varázsa!
7. Állatos
Julia Donaldson
A MAJOM MAMÁJA
Az utóbbi években (hazai szcénán legalábbis) mintha ledöntötte volna trónjáról a Graffalót ez a bájos, “hol-van-az-anyukám?”-féle lapozó az ovis mesefalók körében. Bár persze lehet, hogy csak a majommama iránti vágyódás teszi különösen kedvessé a szülők szemében is a történetet: megismerhetünk ugyanis belőle számos dzsungellakót (a mi otthonunkban emiatt mindig az “állatos mesék” kategóriájában bukkan fel, ha Mesekártyázunk), pókot, papagájt, kígyót és elefántot – de természetesen az anyuka bundájánál nincs puhább, így mind együtt örülünk (sokadszorra is) a kismajommal, amikor visszatalál hozzá a mese végére. Mint mindegyik Julia Donaldson-mese, ez is tökéletesen illeszkedik minden ovis meserotációjába – igazán kortalan klasszikus!
Turi Lilla
HA A ZSIRÁFOK…
Ha a zsiráfok úgy élnének, mint mi, meglepően hasonlítana a napi ritmusuk a miénkhez – kivéve, hogy mindent sokkal magasabbról néznének (és persze a szívószáljaik is jócskán megnőnének!) Személyes kedvencem ez a Turi Lilla-képeskönyv, emiatt is jut gyakran eszembe, ha állatos mesét keresünk: pont annyira csavarja meg a mindennapjainkat benne, hogy mi is teljesen új szemszögből lássuk őket – azaz, párdon, a zsiráfokét, merthogy természetesen az ő mindennapjaikról van szó, óvodástul, reggelistül, szaxofonostul. Most már csak az utolsó lapon felsejlő folytatásra (Ha az emberek…) várok nagyon 🙂
Mesekártyák
Egy egyszerű, de nagyszerű kártyacsomag, ami segít ÚJRA felfedezni meglévő mesekincseiteket! Hogyan használd? A MESEKÁRTYÁK egy játékos, nyitott eszköz minden könyvfaló kisgyereknek, hogy könnyebben találjon rá az otthoni könyvespolc eldugott kincseire. Tizenöt olyan témát válogattunk össze – a járművektől a tündéreken át az ennivalókig – amelyek gyakran előfordulnak a 2-4 éves korosztály meséiben, és arra hívjuk…
Készleten
