Bendl Vera: Matyi tigrissel álmodik
Az előbb egy kedves barátomnak írtam levelet; beleírtam azt is, hogy épp egy olyan könyvről írok ajánlót, amelyben a kisfiúnak van egy tigris barátja, aki mindenféle pácból kihúzza őt, legyen az a pác szomorúság, aggodalom, túl sok gondolkodástól való bezizzenés, féltékenység vagy szimplán lustaság. A levél végére az is odakerült, hogy mindenkinek egy ilyen tigrist kívánok, mert azért ez jól jön minden körülmények között.
Bendl Vera új könyvében Matyi rengeteget tanul barátjától, a tigristől, akivel először álmában találkozott. Jobban mondva gyakran álmodott tigrissel, ami a történet elejéig egyáltalán nem jelentett jót, sőt nagyon félelmetes volt a kisfiú számára – annyira, hogy még az óvodai barátjának is bevallotta.
Erre mi történt? Este lefekvéskor ráugrott valami nagy, puha és szőrös dolog. Matyi reszketett, még kiáltani sem mert. Az ablakon besütött a holdvilág, így felismerte: egy tigris volt. Közepesen nagy, mondjuk akkora, mint ő maga. Mi lesz most, Matyi?
– Elvesztettem az anyukámat – mondta a tigris. – Még nem vagyok nagy, tudod, csak éppen óvodás – magyarázta. A trópusokról származom, a melegből. – Már sok mindent tudott magáról. – Kint esik a hó. Megfagyok. Maradhatok?
A tigris maradt. Eztán pedig együtt kakaózott és játszott Matyival minden nap. Nappal sokat aludt, de többnyire ő volt az, aki rávette Matyit, hogy uzsgyi, menjenek ki a szabadba és kergetőzzenek egy jót.
Matyi a történetek tanúsága szerint sok időt tölt a nagymamájánál falun, aki egy igazán kedves és amolyan klasszikus nagymama: elvágja a kakas torkát, ha kell, de a szíve tele istenhittel, ami Matyit egészen zavarba hozza és sok „jogos” kérdést feltevésére sarkallja – az imádkozás hasznosságáról, a teremtett világ óvásának és az állatok megölésének kontrasztjáról.
– Imádkoztam, ahogy mondtad, mégsem lett mára tavasz – közölte durcásan Matyi. A vajas kenyéren megcsillant a napsugár. Téli napsugár volt az. – Vagy nem szeret engem, vagy nem is Jóisten, hanem Rosszisten, vagy nem tud tavaszt csinálni.
– Nu-nu – ingatta a fejét nagyi –, nem úgy van az. Nem várhatod, hogy minden kívánságodra csettintsen: csett, és már meg is van. Nem túlzás ez, Matyikám?
Matyi elgondolkozott, és arra jutott, hogy de, végső soron pedig ezt szeretné, és nem, nem túlzás.
– Akkor meg minek az egész? – kérdezte nagyit.
– Mi minek?
– Hát az imádkozás.
Nagyi vállat vont. Hetvenéves volt, és életében ő aztán már nagyon sokat imádkozott. Bizonyára sokat tudott a dologról.
– Hát, a kapcsolat, az jó. Főleg egy istenfélével. Meg nem árt, ha elmondod valakinek a nyavalyáidat. Sokat segít.
Matyi ezt nem értette. Ebből hiányzott a logika.
Aztán épp a tigris iránti szeretet legszívdobbantóbb helyzetei segítenek közelebb kerülni az „imádság logikájához”. Nagyon szép, ahogy Bendl Vera egyszerű, gyerekszájba illő mondatokkal megszólaltatja a támaszt kereső gyereket, aki a maga legőszintébb elszántságával próbál eligazodni a világban. A tigrist is úgy kapja – olyan észrevétlenül és halkan, ahogy a barátokat szoktuk. Valóban. Úgy igazán.
Ugyanezzel a szelídséggel és eltökéltséggel szólítja meg nagymamáját is, amikor ráébred, hogy neki nincs egy nagypapája sem, de most már aztán legyen egy. A nagymama ellenállhatatlan humorral válaszol, nagyon lehet nevetni. Őszinte és lehengerlő:
– Nagyi, nekem kellene egy nagypapa. Szerezz egyet!
A nagyi éppen csirkét pucolt, ami nem a legkellemesebb és legillatosabb dolog, illetve almás pitét sütött. A sülő almás pitének jó szaga volt. A nagyi a csirke tollait rángatva ennyit mondott:
– Hát, Matyikám… most így hirtelen…
Aztán egyszer csak szólt a nagyi, hogy „van itt neked egy nagypapa”. Onnantól kezdve Matyi bővelkedik a jó társaságban: nagyi, tigris, pótpapa. A tigrisnek hála még arra is rájön, hogy Pepi, a szomszéd kislány is igazán jófej, még ha nem is tud rendes homokvárat építeni és a két copfja kicsit béna. Tigris kedveli meg először. Matyi féltékeny lesz. Nem kicsit. A sértődött, barátját csak magának megtartani kívánó gyereknek ezt mondja a tigris:
– Én a te barátod vagyok meg még Andoré meg az emuké, a flamingóké semmiképpen sem, de a felsoroltakon kívül még azé, akié akarok…
Aztán felhívja Matyi figyelmét arra, hogy Pepi talán magányos. Matyi felocsúdik és onnantól kerek a világ! Lett egy lány cimborája is! Bendl Vera sok-sok őszinte és kedves jelenettel ajándékoz meg bennünket: látjuk, amint Matyi, miután „lekéste az esőt”, Apukájával a fák ágait lehúzva ázik el kedvére. Látjuk, ahogy a tigrissel és a nagypapával igyekeznek lemérni, mennyi is egy pillanat, megtudjuk, milyen eltévedni a sötétben, vagy épp milyen egy kiadós hócsata után a radiátornál melegedni. Ezek a képek csodálatosak, Szimonidesz Hajnalka illusztrációival pedig tökéletesen kerek egységbe olvadnak. Nem kívánhatnánk szebb képi világot ehhez a könyvhöz, sőt maguk a képek megállnak önmagukban is. Matyival jó együtt tanulni az életet – azt, hogy miképp legyünk egyre szabadabbak: hogy vethetjük le saját nyűgjeinket, és hogy birkózhatunk meg az élettel vagy épp egy tigrissel, ha arról van szó. Ha attól tartunk, a barátunk nem szeret eléggé, legyen velünk Matyi tigrise, aki ránk parancsol:
– Hagyjál, Matyi! Úgy szeretlek, hogy felvittelek a fa tetejére. Punktum…
Ugye bennetek – akarom mondani veletek is él egy tigris? Ha néha esetleg elbújna, kényeztessétek több szabadsággal és forró kakaóval!
Matyi tigrissel álmodik Róka úréknál
-
Akció Akciós termékMatyi tigrissel álmodik
3 990 FtOriginal price was: 3 990 Ft.3 392 FtCurrent price is: 3 392 Ft.Az én polcomLeveszem a polcomrólAz én polcom
Pagony, 2021
88 oldal
5+
Matyi legjobban a tigrisektől fél. Erre mi történik? Este lefekvéskor ráugrik valami nagy, puha és szőrös dolog. Egy tigris! Nem túl nagy, akkora, mint az óvodás Matyi, de mégiscsak tigris!
Nem kell hozzá sok idő, hogy az örökmozgó kölyöktigris az örök gondolkodó Matyi legjobb barátjává váljék.
Bendl Vera egyszerre nagyon egyszerű és mégis egészen varázslatos meséiben – Szimonidesz Hajnalka szintén varázslatos rajzaival – Matyi megment egy poloskát, vitatkozik a Jóistennel, lekési az esőt, és szeretné tudni, hogy pontosan mennyi is egy pillanat. És Matyi, na meg a tigris, fára másznak, bújócskáznak, játszanak, hógolyóznak, sétálnak, fagyiznak, örülnek és szomorkodnak – úgy, ahogy csak a kisgyerekek tudnak.