A titkos kert

“A mai napig, ha esik az eső és én mégis egy kertben találom magam, vagy ha csak meglátok egy magas téglafallal körülvett kertecskét, eszembe jut Burnett regénye: A titkos kert. Felnőttként olvastam, felnőttként is raktároztam el, mégis látom azt a bennem élő kislányt, aki a regény bűvöletében még felfokozottabb lelkesedéssel veti bele magát a kerti és kastélyos fantáziajátékokba. Millió kislányhoz hasonlóan én is gyakran játszottam a padlásszobámban, hogy egy hatalmas kastély egyik szobájának lakója vagyok, úgy, mint Mary, a regény egyik főhőse. Ez az őskép sokunk lelkében készít lenyomatokat, talán valakinek épp Burnett könyve révén.”