🅰 Pópopó és Totyka

Azon az éjszakán pocakos, szürke köpönyegbe bújt fellegek ringatóztak az ég vizében. Hosszú ormányukkal úgy szippantották magukba az összes libigő-lebegő vízpárát, mint Dombi elefánt az állatkertben az elé tett, vödörnyi friss vizet. A kisebb gyerekfellegek csak ímmel-ámmal vacsorázgattak, szívesebben szippantgattak volna málnaszörpöt vízpára helyett, de a nagyhangú, öreg felhők rájuk dörögtek, hogy ostobaság, ki hallott már málnaszörpöt kortyoló felhőkről, és hogy mit szólnának a földlakók, ha málnaszörpeső hullana a nyakukba.