Valamicsoda

Rebecca Cobb Valamicsodáját szerintem egyszerűen nem lehet nem szeretni: a kicsik felcsigázott képzelettel hallgatják, mi pedig óhatatlanul átmelegszünk egy kicsit ott a szívünk környékén. Pedig – vagy éppen mert – végtelenül egyszerű kis mese: a kertben, a cseresznyefa alatt, van egy lyuk. Ki lakhat benne? Mindenkinek van ötlete: anyának, apának, nővérnek, barátoknak. A történet pár, tökéletesen eltalált gyengéd mondat (köszönet Simon Szonjának a fordításért és a zseniális címért), az illusztráció imádnivalóan kedves – és az így összeálló harmóniából akkor is kiérezzük azt a csodát, amit a kisfiú számára jelent ez a titokzatos lyuk és lakója, ha elsőre nem is tudjuk megfogalmazni, honnan fakad a varázslat. Aztán, többedik olvasgatásra és nézegetésre észrevesszük, hogy a cseresznyefa közben virágzik, beérik és elhullajtja lombját, hogy az évszakok jönnek és mennek, hogy a kert, az otthon, a család és a barátok állandósága és biztonsága helyezi puha közegbe a lyuk körüli rejtélyt és fantáziát… Ritkán látni ennyire eltalált és szívmelengető könyvet arról, ami a gyermekkorban igazán fontos. Csoda egy mese, bizony.